Csapodi Csaba: Könyvkonzerválás és restaurálás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK kiadványai 10. Budapest, 1958)

Könyvkonzerválás és restaurálás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában Nagy mecénások alapítványai, a magyar műveltséget megbecsülő kisemberek adományai és lelkiismeretes könyvtárosok áldozatos munkája következtében a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára ma az országnak régi könyvekben egyik leggazdagabb gyűjteménye. 1100 ősnyomtatvány, több mint 5000 régi magyar könyv és hungaricum, sokezer egyéb régi könyv gyűlt össze a könyvtár közel másfélszázados élete folyamán. TELEKI József, SÁNDOR István, TOLDY Ferenc, CZUCZOR Gergely, MADÁCH Imre, HELLEBRANT Árpád, KATONA Lajos, VIGYÁZÓ Ferenc és annyi más név mind egy-egy jelentős állomást vagy fontos epizódot jelöl azon az úton, amelyen az Akadémiai Könyvtár mind szebb, gazdagabb és jobban föltárt régi könyvállomány birtokába jutott. Sajnos azonban a gyarapodással és katalogizálással nem tartott lépést a könyvek védelme. A könyvek, amelyek több évszázad viszontagságai után a legmegfelelőbb helyre, nagy közgyűjteménybe kerültek, nem kapták meg a szükséges konzerválást. A kötetlenség, rongált kötés, penész, állati kártevők, háborús károk következtében veszélybe került könyvek védelmére a legutolsó évekig nagyon kevés történt. Még a TELEKiek adományából egy évszázada idekerült ősnyomtatványok és XVI. század elejei könyvek is olykor siralmasan rossz állapotban voltak. Széteső kötetek, fölhasadozott bőrborítással, felibe tört fatáblákkal, minden kötés nélkül szakadozó könyvek, esetleg valamiféle rossz keménypapírdarabok, elhasznált naptárhátak közé spárgával összekötözve sorakoztak egymás mellett az állványokon. Ha pedig új kötést kaptak, vagy a régi kötés javításra került, a gyönge félvászon vagy ízléstelen tarka félbőr-kötések, a kötésen belül össze-vissza ragasztott lapok, a glosszákra tekintettel nem levő körülvágás, a mindenféle bőr és viaszkosvászon darabokkal végrehajtott kiegészítések semmivel sem járultak hozzá ahhoz, hogy javítsák a meglehetősen vigasztalan képet. Kivételek csak a RÁTH-gyűjtemény bibliofil kötései és a ViGYÁzó-féle könyvek többnyire jó állapotban levő darabjai voltak. Ez a szomorú kép nem valami különleges akadémiai jelenség volt. A többi magyarországi régi könyvgyűjtemény sem dicsekedhetett sokkal jobb sorssal. Könyvtáraink, amelyek sok vonatkozásban mindig együtthaladtak a világ általános könyvtári fejlődésével, a könyvkonzerválás és restaurálás vonalán sajnálatos módon elszakadtak a külföldi fejlődéstől. Európában hosszú múltja van annak a törekvésnek, amellyel bibliofil könyvgyűjtők és nagy könyvtárak rongált kódexeket és régi könyveket próbáltak megmenteni, pusztulásukat megállítani és fönnmaradásukat további 3