Sz. Németh Mária: Az Akadémiai Könyvtár mint a Magyar Tudományos Akadémia célkitűzéseinek könyvtári támogatója (A MTAK kiadványai 8. Budapest, 1958)

szerzeményezés egyre fontosabb tényezője, mégis elsősorban tudománypolitikai tevékenységet jelent : részben a Magyar Tudományos'Akadémia munkájának, a tudományos kutatásoknak és az elért eredményeknek külföldi megismertetését, részben a hasonló jellegű intézmények és szervezetek munkájának, a világ minden részében folyó kutatás eredményeinek és módszereinek a beérkezett anyag alapján való megismerését. Az akadémiai igényeknek megfelelően a könyvtár érdeke tehát az, hogy akadémiai kiadványok elsősorban a külföldi szakintézményekhez és kutatókhoz jussanak ki. Ezért az 1453 cserekapcsolatból 1273 az akadémiai jellegből következik (akadémia, tudományos társaság vagy testület, szakintézet, szakkönyvtár, szakember), és csak 180 az általános könyvtári jellegű kapcsolat. A cseretevékenység e fajtája mellett szintén akadémiai feladatként végzi a könyvtár a nemzetközi kulturális szerződések akadémiai külön egyezményeiben foglalt cserék lebonyolítását. A szorosan vett cseretevékenységen túl az intézet vállalta még az akadémiai ajándékpéldányok, azaz a külföldre tiszteletpéldányként küldött Acták kezelését. Ezt éppen az akadémiai célok szolgálatában tette, bár e munka nem tekinthető könyvtári feladatnak. A magyar tudományos kutatás eredményeinek szélesebbkörű megismertetése érdekében megszervezte a különlenyomat-szolgálatot, melynek keretében a külföldi érdeklődőknek rendelkezésére bocsátja az őket érdeklő magyar tanulmányokat és biztosít ja a magyar tudósok külföldön megjelent dolgozatainak különlenyomataira a szükséges devizakeretet. A könyvtár javaslatára hozta létre az Akadémia elnöksége az Akadémia tudománypolitikai szükségleteit és cseréjét szolgáló akadémiai könyv- és folyóirattartalékot 1955-ben. A tartalék kezelését az Akadémiai Kiadótól a könyvtár vette át. m. 1. Az Akadémiai Könyvtár olvasószolgálatának feladatát nem a művelődni vágyó rétegek olvasási igényeinek kielégítésében, hanem a tudományos dolgozók kutatási anyaggal való ellátásában határozta meg. Nem törekedett tehát nagy olvasótábor megszervezésére, hanem csak a tudományos célból olvasók körének kiszélesítésére és ezek zavartalan munkájának biztosítására.

8 Ezen célkitűzések érdekében az olvasóterem használatát — az elvi okok mellett ennek csekély befogadóképességére való tekintettel is — korlátozta oly módon, hogy állandó látogató jegyet az akadémikusokon, az akadémiai intézetek dolgozóin, a tudományos fokozatok tulajdonosain és aspiránsokon kívül csak az igazoltan tudományos munkával foglalkozóknak adott ki. Az egyetemi hallgatók közül csak a IV. és V. évfolyam hallgatói látogathatják a könyvtárat. Az olvasótermi statisztika adatai szerint az olvasók foglalkozás szerinti megoszlása 1955-ben a következő képet mutat ja : Tudományos dolgozó— 10 547 — 64,42% Egyetemi hallgató — 3 426 — 20,91% Egyéb — 2 413 — 14,67% 8 Nem a könyvtár akadémiai jellegéből következik, mégis szükséges hangsúlyozni, hogy az Akadémiai Könyvtár katalógushálózata — melyet kutatóink ismernek és becsülnek — hatásosan segíti az olvasók, kutatók tudományos munkáját. 9