Gergely Pál: Arany János és az Akadémia Könyvtára (A MTAK kiadványai 6. Budapest, 1958)
kozott, az adminisztratív jellegű teendők a titoknoki, majd főtitkári ügykörbe tartoztak. Innen adódtak ARANYnak a Könyvtárral való állandó, szoros kapcsolatai. Titoknokká választása (1865. január 26.) után legfőbb hivatali dolga az Akadémiának s a Könyvtárnak a mai Petőfi utcai régi szállásról az akkor épült új palotába való átköltöztetése volt. ARANY irodai feljegyzéséből értesülünk az átköltözés egyes mozzanatairól. Egyik aktájának (912/1865.) külzetén pillantjuk meg idevágó, szabályos, szép iktató-soiát : „Vettem a beköltözés napján, mároz. 22. 1865." — Ettől kezdve működött e palotában az akadémiai titkárság, melyet 1870-től főtitkárságnak neveztek. Ugyancsak ABANY hivatalos ténykedéséből, IIUNFALVY Pál könyvtárvezetőhöz intézett átiratából tudjuk, hogy a Könyvtár anyagának átszállítása ugyanebben az időben történt, felállítása pedig, a ma is használatban levő ún. főraktári polcokra, 1865 májusában kezdődött meg. Az új titoknoknak ebben az időszakban a szűkebb akadémiai (nem könyvtári) ügyekkel való foglalkozás is elég dolgot adott volna. Megválasztásakor nem számolt ABANY a hivatali ügyek egyre növekvő tömegével, amely idők folyamán mindinkább rabjává tette hivatalának. Eleinte szabódott c nagyfelelősségű tisztségtől, de aztán úgy vélte biztosítani felesége és 1865 decemberében elhunyt leánya után maradt unokája megélhetését, valamint a Földhitelintézetnél, a közeli Bálvány utcában dolgozó fia lakását, hogyha egy darabig még vállalja a titoknokságot, melyért évi kétezer forintos fizetés járt, a négyszobás szolgálati lakáson felül. Vessünk egy pillantást ARANYnak a kezdeti időszakban kialakult hivatali munkájára. Kitűnik az aktákból, hogy az új felolvasó teremben tartott első ülésre, ápr. 24-re ő hívta meg körlevélben az akadémiai tagokat s hírlapilag a nagyközönséget. Az ő gondja volt — többek közt — az akadémikusok első ülésrendjének összeállítása is. A nemrég előkerült helyrajzon látható, hogy ARANY sajátkezűleg jegyezte be a 160 helyet feltüntető rajzba saját helyét, JÓKAI és CZUCZOR ülései közé, a 61. szám alá. A jőtitkári hivatal minden ügye az ő kezébe futott össze. Az építkezések befejezésének, az üléstermek s hivatali szobák berendezésének, a díszterem és Országos Képtár (a mai Orsz. Szépművészeti Múzeum előde) megnyitásának, a nagygyűlés előkészítésének gondja megtetéződött a napi postával érkezett beadványok, levelek iktatásával, a válaszok megfogalmazásával (több mint négyezerszáz sajátkezű fogalmazványa került elő nemrég!), továbbá a felolvasó ülések anyagának biztosításával, az akadémikusokkal s másokkal való tárgyalás és levelezés munkájával, ülési jegyzőkönyvek vezetésével, kiadványok gondozásával és évente 12—15 féle pályakérdésre érkezett pályaművek adminisztrálásával. Olykor még a kíváncsi látogatókat is ő kalauzolta a palotában, s gondoskodnia kellett az elhunyt tagok búcsúztatásáról, díszsírhelyéről is. Mindezeken felül rászakadt az Akadémiai Évkönyvek, Almanach, Akadémiai Értesítő szerkesztői s nyomdai gondja is. Gyakran vesződött a könyvkereskedői rafinéria és pontatlanság okozta ügyes-bajos dolgokkal is. Ezekben a „kis dolgokban" éppoly nagyszerű volt, akárcsak költészetében, de mégis — sok betegeskedése és családi gyásza, valamint a közállapotok, a haza sorsa feletti aggódás mellett — ezek a hivatali nyűgök vonták el Múzsájától. CsENOERYiiek írja : „Az elnök engem ezer mindenféle dologgal zaklatván, mindeddig nem valék képes megírni a jegyzőkönyvet. . ." (829/1865. sz. irat). — Megható az a mentegetőzés, mellyel a nagy költő-titoknok DESSEWFFY Emil elnöktől elnézést kér, hogy gyengélkedése miatt azonnal nem intézhetett el valamit. Ami a könyvtári ügyeket illeti : ezek is rengeteg sok dolgot adtak ARANYnak. Szinte mindennapos elfoglaltságot jelentett számúra a beérkező ajándék-, csere- és kötelespéldányok átvétele és a könyvtárnak átadása, úgyszintén a kérő- és köszönőlevelek megírása. Pedáns munkájára, páratlan kötelességtudására jellemző, hogy a beérkezett anyagról egy-két hetenként részletes jegyzéket készített. Legelső ilyen irata 1865. febr. 4
