Berlász Jenő: Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása (A MTAK kiadványai 4. Budapest, 1957)

itt túlnyomó részben egyszerű félvászonkötések készítéséből állt, de a köttetéssel mindig együtt járt a régi, gondatlanságból vagy szakszerűtlen gondozásból származott papiroskárok kijavíttatása is. Ebben a munkálatban három-négy jónevű kisiparos könyvkötőt foglalkoztattunk. Erős ütemű dolgoztatással két év alatt (1951-ben é*s 1952-ben) mintegy 1200 kéziratos művet köttettünk be. Széleskörű restaurálási-köttetési programunk végrehajtásával aránylag rövid idő alatt sikerült az előző korok legkirívóbb mulasztásait helyrehozni, hibáit kijavítani és az előállt károkat részben orvosolni. A következő években az idevágó teendőket többnyire csak szűkebb keretek között és lassúbb ütemben lehetett folytatni, súlvt vetve az új szerzemények karbahelyezésére is.

3

1 A kéziratállomány fenntartását célzó munkákat 1952-től kezdve kiegészítettük a kéziratok tartalmának, szövegének fennmaradását biztosítani hivatott mikrofényképezéssel. A mondott évben a Műszaki Dokumentációs Központ fotólaboratóriumában készíttetett 31 000 felvétellel megvetettük filmarchívumunk alapját. 1953 óla ez a munkálat könyvtárunk saját laboratóriumában folyik.

3

2 3. Az a szempont, amely a restaurálást-köttetést reformjaink előterébe állította, ti. a kedvező lehetőségeket kínáló pénzügyi helyzet, a belső megújulásnak egy másik területén, a szerzeményezésben is cselekvésre sarkallt. Gyűjteményünk gyarapodása régóta pangott. A vásárlások — amelyek különben a régebbi időkben sem játszottak fontosabb szerepet — az első világháború óta szinte teljesen megszűntek, úgyhogy a szaporulat egyetlen forrása a véletlenszerű ajándékozás maradt. A kulturális felelősségérzet csökkenésével és a társadalom elszegényedésével azonban ez is mind szórványosabbá és jelent éktelenebbé vált. Igazán nagyszerű ajándék az utolsó félszázadban csak egyetlenegy akadt: az 1927. évi VioYÁzó-örökség kódexgyűjteménye. A kézirattár átvételekor úgy látszott, hogy a második világháború az ajándékozás hagyományos szokását is megszüntette : 1943 és 1949 között gyűjteményünk egyáltalán nem gyarapodott.

3

3 1950 nyarán illetékes akadémiai tényezők figyelmét felhívtuk a vásárlásokon alapuló szerzeményező tevékenység bevezetésének és rendszeressé tételének jelentőségére. A * megértés első jele 1000 Ft. rendes és 5000 Ft. rendkívüli hitel folyósítása volt ; az utóbbit PAPP Viktor ADY-gyűjteményének megszerzésére kaptuk. Kezdeményezésünk azonban csak a következő évtől, 1951-től kezdve öltött komoly méreteket. Ekkor már több mint 60 000 Ft. állt rendelkezésünkre, s ezáltal olyan értékeknek jutottunk birtokába, mint ADY Endre 600 db-ból álló levelezése (az ún. mindszenti levelesláda), SZINNYEI Ferenc irodalomtörténeti forrásgyűjteménye, a LÁNYI Eleonorakódex, egy XVLI. századi szlovák nyelvű herbárium stb. Ez évi szerzeményi statisztikánkban 50 kéziratos könyv, 689 levél és 122 analekta megvásárlásáról számolhattunk be. Számottevő vásárlási hitellel és szép sikerrel folyt a gyarapítás a következő években is. A könyvtár évi költségvetési keretéből 1952-ben 8500, 1953-ban 44 800, 1954-ben 32 600, 1955-ben 17 900, 1956-ban 21900 Ft.-ot kaptunk. Ennek az ellátottságnak köszönhető, hogy 1952-től 1956-ig 3

1 Költségvetésünk 1953-től 1956-ig évente 26 140, 11 700, 16 000, 16 000 Ft. volt ; restauráltatott, illetőleg beköttetett anyagunk pedig 200 — 360 kötet között mozgott. 3

2 A fotólaboratórium és mikrofilmtár a különgyűjtemények osztályának legfiatalabb csoportja. 3

3 AK 1870 1949. évi növedéknapló. 12