Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)

-és kulturális, a magyar tudomány eredményeit propagáló tevékenységének kényes és érzékeny határterületeit s e területek érintkező pontjait. Ez az elvi munka — a Magyar Népköztársaság külpolitikájának irányvonalára támaszkodva — valóban új távlatokat nyitott meg a cseretevékenység számára, s egyúttal olyan komplex könyvtári feladattá vált, amely nemcsak a szerzeményezés egyik igen fontos forrását jelenti, hanem egyúttal a nemzetközi kulturális és tudományos kapcsolatok kiépítésének hatékony eszköze és ezen keresztül a népek békés egymás mellett élésének egyik munkálója és egyúttal látható eredménye is. Ilyen elvi célkitűzéseket követve könyvtárunk cseretevékenységének főfeladatai egyrészt az akadémiai kiadványok (elsősorban az Acta-, másodsorban a könyv-kiadványok) kétoldalú megegyezésen alapuló cseréjének lebonyolítása, másrészt a népi demokráciákkal az államszerződésekben biztosított kulturális csere számunkra előírt részének végrehajtása. E főfeladatok ellátása mellett koordinálja a hálózat könyvtárainak akadémiai kiadvány cseréj ét, külön megállapodás alapján — kívánságra — cseretársai számára nem akadémiai kiadású tudományos munkák cseréjét is végzi, ideiglenesen gondoskodik az ajándék-, tisztelet- és referálópéldányként külföldre menő Actá-k kiküldéséről, végül a későbbi évek cseréjének tartalékanyagát is gyűjti. Általában lebonyolítja az Akadémiai Könyvtár nemzetközi kapcsolatainak intézését, s így működésének elvi és gyakorlati határai a régi típusú cseretevékenység területéről áttolódtak az új típusú nemzetközi könyvtári kapcsolatok aktív gondozásának területére. Az akadémiai intézetek 1949-től, az újjászervezéstől kezdődően egymás után alakultak meg, vagy kerültek az Akadémia fennhatósága alá. A speciális területeken dolgozó kutatóintézetek mindegyikében volt, vagy már kezdetben létesült az ottani tudományos munkát támogató szakkönyvtár, melynek állományát az intézetek fejlesztették és gondozták. Ezek a könyvtárak teljesen önállóan, csak saját érdekeiket tekintve, minden összehangoltság nélkül végezték munkájukat. Intézetünk kezdetben nem ismerte fel sem e szakkönyvtárak jelentőségét, sem saját központi egyeztető és szakmai irányító szerepének fontosságát, így semmit sem tett e terület problémáinak feltárása és megoldása érdekében. Csak évek múlva, 1952 második felében kezdett az intézeti könyvtárak kérdésével foglalkozni, es a hálózati szervezés kialakításán gondolkozni. A tényleges munkát így csak 1953 folyamán lehetett megindítani. Ekkor azonban — személyzeti viszonyaihoz képest — az Akadémia elnökének a központosítást mindenben támogató rendelkezéseire támaszkodva erőteljesen látott a hálózati feladatok megoldásához. ^^ Az akadémiai könyvtári hálózat, amely 1953-ban még csak 11 tagból állt, ma 33 — összesen 320 000 kötettel rendelkező (235 000 könyv, 85 000 periodika) — könyvtárat foglal magában. Ezek állományukat, hagyományaikat, funkcióikat és gondozottságukat tekintve a legnagyobb változatosságot mutatják. Különösen nagyok az eltérések az állományok nagyságát illetően, itt a néhány száz kötetes kiskönyvtáraktól kezdve a 100 000 kötetes könyvtárig minden fajta képviselve van. A hálózati munka 1953-ban az állománygyarapítás területén indult meg. Ettől kezdve a központi könyvtár elvégzi az intézetek külföldi könyv- és folyóirat-rendeléseinek központi egyeztetését és a rendelésekkel kapcsolatos teendők lebonyolítását. Igényli számukra a nemzeti tulajdonba vett könyv- és 26