Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)

retű kartonkatalógusok felállítását, a numerus currens szerinti raktározás megvalósítását. A feldolgozó munka nagy feladatai meghaladják a feldolgozással foglalkozó részlegek kapacitását, végzésük így nem lehet egészen egyenletes, és nem történhet minden vonalon egyforma erővel. Súlypontjait ott kellett kialakítani, ahol jelentős és még feltáratlan anyag volt, ezért az új beszerzések mellett elsősorban az ősnyomtatványok (ezeknek katalógusa elavult és hiányos), kéziratok, akadémiai iratok és részcímes periodikák feldolgozása áll előtérben. A korszerű feldolgozási rendszerre való késői áttérés az előbb említett szempontból hátrányos helyzetbe hozta ugyan a könyvtárat, de katalógusrendszerének kidolgozásánál és felállításánál viszont előnyt biztosított számára. Megkímélte a kísérletezés bizonytalanságától és veszélyeitől, és a legmegfelelőbb, a hazai gyakorlatban már részben kipróbált katalógushálózat kiépítését tette lehetővé. A feldolgozó munka eredményeként így differenciált, a tudományos igényeknek megfelelő korszerű katalógusok alakultak ki, amelyek az állomány több oldalról való megközelíthetőségét biztosítják. A modern könyvanyagot betűrendes katalógusok,

4 tizedes rendszerű — földrajzi katalógussal kiegészített — szakkatalógus és sorozati katalógus teszik hozzáférhetővé, a periodikák feltárására pedig minden részletadatra kiterjedő katalógus készül. A különgyűjtemények anyagát speciális katalógusok foglalják össze. Az Akadémiai Könyvtár használatát egyrészt hivatása, a tudományos, kutatók anyaggal való ellátása, másrészt az intézet külső körülményei, szűk helyiségviszonyai szabták meg. E két tényező egyértelműen határozza meg az olvasók összetételét: az akadémiai helyzetünkből következő feladataink és a rendelkezésre álló olvasótermek befogadóképessége ui. nem teszik lehetővé azt, hogy a tudományos kutatók mellett a művelődni kívánók is nagyobb mértékben használják a könyvtárat. Ez a körülmény az olvasószolgálat feladatkörét is megszabja, és annak sajátos, a kutatók igényeihez alkalmazkodó jelleget kölcsönöz. Az olvasószolgálat ellátása a felszabadulás óta épített olvasótermekben decentralizáltan folyik. A már 1949-ben elkészült nagyobb olvasóterem és folyóiratolvasó mellett 1951 óta a kézirattári és keleti könyvtári olvasóterem, 1953-tól pedig mikroolvasószoba áll négy olvasógéppel a használók rendelkezésére. Ezekben a helyiségekben a férőhelyek száma összesen 60. A tudományos kutatók egyre nagyobb mértékben vették igénybe a könyvtárat, az olvasók száma évről évre egyenletesen növekedett. A használat az utóbbi öt év alatt több mint kétszeresére emelkedett, bizonyítva azt, hogy az Akadémiai Könyvtár régi elszigeteltségétől eltérően, egyre inkább bekapcsolódott a tudományos kutatás aktív támogatásába. A könyvtárat 1955-ben, az Eötvös Könyvtár forgalmát nem számítva, 26 354-en keresték fel, a használt egységek száma 78 703 volt. Az olvasott anyag megoszlását vizsgálva, azt látjuk, hogy a társadalomtudományi művek igénybevétele sokkal nagyobb mértékű, mint a természettudományiaké. Ezt a tényt a könyvtár adottságai mellett természetesnek mondhatjuk, hiszen régi anyagunk túlnyomórészt humán jellegű, az 4 Az egyik betűrendes katalógus az olvasóközönség rendelkezésére áll, a másik pedig a feldolgozó munka segédoszközo, s egyúttal alapkatalógusnak is tekinthető, mert a címfelvételek mellett a tizedes jelzeteket is feltünteti. 23.