Haraszthy Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár (A MTAK kiadványai 1. Budapest, 1956)

megragadhattak. Egyrészt a háborús rongálódásoknak különleges mértékben kitett akadémiai palota s vele együtt a könyvtár helyreállítása és működésbe helyezése évek áldozatos és fáradságos munkájába került, másrészt a régi akadémiai vezetőség alig tudta támogatni könyvtára munkáját, fejlődését, anyagi talpraállását, továbbá elvi alapokat sem tudott biztosítani számára társadalmunk és tudományunk haladásának új korszakában. De ne gondoljuk azt, hogy az Akadémia Könyvtára teljesen távol esett demokratikus átalakulásunk útjától. 1949 végéig, az Akadémia újjászervezéséig is sok minden történt, elsősorban az újjáépítés, továbbá a szervezeti megerősödés területén. A romok eltakarításában és a könyvtári munka megindításában igen nagy erőfeszítéseket tevő dolgozói kollektíva évről évre erősödött s az 1945-ben még csupán 8 főnyi személyzet 1949 végére 29-re emelkedett. A könyvtár is bekapcsolódott a hároméves terv lendületébe s a legfontosabb munkák anyagi fedezetéül az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, az Országos Tervhivatal és a Magyar Tudományos Akadémia 380 000 Et-ot bocsátott rendelkezésére. Megindult, az építkezés, a felszerelés pótlása, a könyvvásárlás és köttetés, nem egy később beért eredmény ezekben az években indult el terv formájáhan a megvalósulás küzdelmes könyvtári országútján. 1948-ban és 49-ben a könyvtár akkori dolgozói és vezetői vállalták, hogy az Akadémiai Könyvtárat mint jelentős művelődési intézményt a kulturális forradalom szolgálatába állítják s az addig meglehetős elzártságban és visszavonultságban élő, avult és poros könyvtár ablakait és ajtait kitárják a demokratikus értelemben vett tudományos érdeklődésű olvasók felé. Alapvető, minőségi változást azonban 1949 végén az Akadémia újjászervezése hozott. A párt és a kormány — felismerve és értékelve a tudomány jelentőségét társadalmunk életében, a szocializmus építésében — újjászervezte a Magyar Tudományos Akadémiát, kijelölte helyét és feladatait társadalmunk fejlődésében, a marxizmus-leninizmus alapján elvi-ideológiai alapvetést biztosított munkája számára, a magyar tudomány tervezését kezébe adta, kutatói intézeti hálózattal vette körül s szervezeti, személyi, anyagi lehetőségeket és eszközöket bocsátott rendelkezésére. Az országgyűlés 1949. december 15-én törvényt fogadott el a Magyar Tudományos Akadémiáról s a Népköztársaság Elnöki Tanácsa jóváhagyta Akadémiánk új alapszabályait. Amint az imént Teleki József providenciális szavait olvastuk az Akadémiai Könyvtár alapításáról, lehetetlen törvényalkotásunk e bölcs és tudományos szempontból időtálló, fundamentális szavait nem idézni, annyival is inkább, mert e mondatokban az akadémiai célú és színvonalú könyvtári munka elvi alapjai is bennfoglaltatnak : „Országunk, népünk felemelkedése érdekében fel kell használnunk a haladás leghatásosabb eszközeit, ezért olyan központot kell létrehoznunk, amely az elméleti és alkalmazott tudományok fejlesztésével, művelésük tervszerű megszervezésével képes az ország összes tudományos erőit a szocialista társadalom építésének szolgálatába állítani. [Az országgyűlés az Akadémia] feladatává teszi az emberiség tudományos eredményeinek tanulmányozását és továbbfejlesztését, különösen a termelőerők fejlődését közvetlenül előmozdító természettudományos és műszaki tudományos kutatások terén, de feladata a műveltség egyéb területeit felölelő, elméleti jellegű, haladó tudományok intenzív műveléséről való gondoskodás is." Vagy idézzük ezt kiegészítőén az új akadémiai alapszabályok bennünket könyvtárosokat különösen érdeklő pontjait : „A terv sikerének érdekében az Akadémia összegyűjti és nyilvántartja a tudományos munkát 76