Gergye László: Kazinczy Ferenc kéziratos hagyatéka (A MTAK kézirattárának katalógusai 21., 1993)
I. Bevezetés
20 ,.Neked nem kell ilyen gyűjtemény; én oda kívánnák hatni, hogy a pénzzé hasznossá tetessék. Kjazinczy] Fjerenc] munkáiról úgy gondolkodom tán a jövő évben adom ki úgy, hogy egy része a haszonnak Thaliaé, a sokkal nagyobb a Tied legyen." 4 4 Szándékáról — ugyanebben a levélben — Toldy néhány hasonló tartalmú sor erejéig Kazinczy Gábor özvegyét is tájékoztatta. A kiadási tervekből ugyan gyakorlatilag ezúttal sem valósult meg semmi, de a kéziratok értékesítését illetően megindultak a tárgyalások. Lónyay Gábor — aki Kazinczy Artúr örökösödési ügyeinek lebonyolításában aktív szerepet vállalt — felhozatta vidékről lakására a kéziratos hagyatékot, ahol az Akadémia által kijelölt vizsgálóbizottság az egész anyagról részletes listát és jegyzőkönyvet vett fel. 4 5 Ezt követően az Akadémia kifejezte vételi szándékát annak érdekében, „hogy az egész hagyomány is ne forgácsoltassék szét, hanem egy tömegben az Akadémia kézirattárát gazdagíthassa." 4 6 Nem sokkal később Kazinczy Artúr nevében Lónyay Gábor kétezer forintos árajánlatot tett, amelyet azonban az Akadémia túlságosan magasnak talált, s az alábbi indoklással el is utasított: „Mert azon kívül, hogy ez épen nem teljes gyűjteménye Kazinczy kéziratainak—sőt a még kiadatlan érdekesb dolgok, mint Fogsági naplója — hiányoznak, a meglevők is nagyobb részt már ki vannak adva, úgy hogy e gyűjteményt lehetne ugyan használni Kazinczy egy teljes, kritikai kiadásához: de arra, hogy önálló, érdekes és így kelendőségre számolható köteteket lehessen belőle közre bocsátani, immár nem nyújt anyagot. A küldöttség úgy véli tehát, hogy mind az elhunytak iránti kegyeletnek elég lesz téve, mind a gyűjtemény értéke illő tekintetbe vétetik, ha a t. Akadémia Kazinczy Arthurnak egy ezer forintot felajánl, s el nem fogadása esetére sem vádolhatja magát azzal, hogy a méltányosság határai közt meg nem tette, a mit tehetett, a gyűjtemény együtt maradása érdekében." 4 7 Kazinczy Artúr kevesellte a felajánlott összeget, s ezért nem fogadta el az ezer forintot. Ezzel a hagyaték dolgának rendezése 1865-ben ismét csak elakadt. A kedvező fordulatra egészen 1868 márciusáig kellett várni, amikor Arany János és Lónyay Gábor a Kazinczy-kéziratok mielőbbi megvásárlását sürgető levelet intézett az Igazgató Tanácshoz. 4 8 A levélírók emlékeztetnek arra a körülményre, hogy az Igazgató Tanács már 1865-ben is méltányolta az Akadémia indokait, s a megvételt „csak is az akadémiai pénztár kedvezőtlen viszonyai miatt halasztotta el." A folytatásban elismerik, „hogy e viszonyok mai nap sem igen kedvezőbbek, azonban, tisztelt Igazgató Tanács félni lehet, hogy mikorra pénzviszonyaink ohajtott alakulást nyernek, akkorra e gyűjtemény vagy épen nem lesz vagy nem a mostani
