Csapodi Csaba: Catalogus collectionis codicum Latinorum et Graecorum Bibliothecae Academiae Scientiarum Hungaricae (A MTAK kézirattárának katalógusai 16., 1985)

Bevezetés (Paefatio Hungarice)

BEVEZETÉS Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának sohasem tartozott speciális feladatai közé a magyar nyelvemlék-kódexeken kívül más kódexek gyűjtése. Mégis már szinte a Könyvtár alapítása óta nagyszámú, értékes középkori kódex birtokába jutott, elsősorban magánszemélyek adományaiból. Az első és legértékesebb adományok éppen a könyvtáralapító gróf Teleki Józseftől származnak. Teleki már 1840-ben egy hiteles korvinát adományozott, a hires ferrarai humanista, Lodovico Carbone "Dialógus de Matthiae regis laudibus, rebusque gestis"-ét (K 397). Ezt követte a következő évben négy újabb kódex-ajándéka. Ezek közül az egyik, egy 1400 táján készített, nagyméretű salzburgi Lectionarium (K 467) 13 nagy és 620 kisebb iniciáléval, elől díszes lapszélkerettel, mai napig a könyvtár legszebb kódexe. A második Leo pápa beszédei, szép, firenzei, fehérindafonatos kódex, egykorú, vaknyomásos olasz reneszánsz bőrkötésben (K 439). Az üresen maradt címerhelyet viselő kódexet korábban tévesen korvinának tartották. Teleki harmadik kódexe egy szép, XIV. századi Iustinianus (K 466), a negyedik egy XV. századi Seneca (K 453). De Teleki-bélyegző van egy kevéssé díszes, XV. századi Diurnale Patavienseben is, ez valószínűleg még az alapítási anyagban került a könyvtárba. Nem sokkal Teleki ajándékai után, 1842-ben és 1844-ben az Akadémia egy nyelvész tagjától, Lugossy Józseftől érkezett két egyszerű, de tartalmilag értékes kódex. Az egyik az arab Alchabitius latinra fordított "Liber isagogicus"-a, a másik egy Pseudo-Ptolemaeus "Liber iudiciorum", mindkét csillagászati munka XIV. századi kézirat (K 437, K 440). 1858-ben gróf Zichy Ödön adott az Akadémiának egy XV. századi, itáliai Breviárium Romanum-ot (K 423). Pontosan nem ismert időpontban és meg nem határozható személytől, 1860 táján került a könyvtár birtokába az 1849-ben elpusztított nagyenyedi könyvtár egy értékes, fönnmaradt darabja, a magyar nyelvemléket is tartalmazó Nagyenyedi Kódex (K 32).[1] Jelentős gyarapodás volt 1867-ben a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójának, a régész és politikus Pulszky Ferencnek adománya: egy XIII. századi franciaországi Biblia (K 396), két gazdagon illuminált, ugyancsak franciaországi hóráskönyv (az egyik, K404, 1400 táján készült; a másik, K 429, 1485 körül Jean Colombe bourgesi műhelyében) és egy XV. századi itáliai Plutarchos-részlet Leonardus Brunus Aretinus és Iacobus Angelus fordításában (K 436).