Sáfrán Györgyi: Arany János-gyűjtemény. Petőfi Sándor–Szendrey Júlia kéziratok (A MTAK kézirattárának katalógusai 13., 1982)

Bevezetés

7 Akadémia pincéjében elhelyezett ládája — megőrizte az Arisztophanész vígjátékok apróbetűs, ceruzaírásos első fogalmazványait, valamint a Daliás Idő

k — Toldi Szerelm

e fogalmazványi lapjait, köztük a műben szereplő családok Arany készítette címerrajzaival. E kötegre szerzőjük ezt írta: "tűzre való". — A kézirat jelzete: K 506. E köteg 96. folioján, Aranynak az előbbi felirathoz kapcsolódó — rá annyira jellemző — két sora húzódik meg: Nincs már széna, nincsen abrak: Édes munkám, tűzbe csaplak. 1879.márc.26. E sorok Arany lírai költeményeinek gyűjteményes kiadásában először csak 1975ben láttak napvilágot. (L. Kisebb költemények. Sajtó alá rendezte: Keresztury Dezső-Keresztury Mária.) Az akadémiai Arany-gyűjtemény els

ő csoportja tehát a költő családjától származik. Szervesen kapcsolódik hozzá Arany gyermekkori Deák Tör'sök-szó

k című tankönyve, az akkor nyolc éves tulajdonos versével: Ha akarod tudni Ez könyv kié légyen Az Arany Jánosé Ki sokáig éljen Joannes Arany Alája azt is följegyezte: "vevődött 10 Garason 1825-ik esztendei Őszi vásárban" stb. A kis könyv vándorútja sem mindennapi. Történetét az Akadémia 1899.nov. 27-én tartott Tizenegyedik összes ülésének jegyzőkönyvéből ismerjük: "A főtitkár felolvassa Kováts S.Jánosnak, a nagyváradi felső kereskedelmi iskola igazgatójának Gyulai Pál rt.-hoz november 20-án intézett következő levelét: „Jelen levelemhez egy régi könyvet (Deák Tör'sök szók, magyar jelentéseikkel együtt. Debrecen 1823) mellékelek, Arany Jánosnak egyik deák tankönyvét 1825-ből, mely nemcsak mint ereklye becses, hanem a bekötési táblán található versecskénél fogva irodalomtörténeti szempontból is. A könyvhöz intézetünk fűtője útján jutottam, ki Arany anyjának révén rokonságban van az Arany-családdal. A fűtőnk neve Megyeri János, ki a könyvet apjától örökölte, apjának pedig maga Arany János adta. Ezt az Arany ereklyét azzal a kérelemmel küldöm Arany egyik legjobb barátjának, méltóztassék úgy felhasználni, amint azt legjobbnak látja." (L. AkÉrt. 1899. 649.). Gyulai Pál méltón használta fel: az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának ajándékozta.