F. Csanak Dóra: Balázs Béla hagyatéka az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában (A MTAK kézirattárának katalógusai 1., 1967)

I. ELŐSZÓ

I. ELŐSZÓ Kézirattárunk régi terve valósul meg az uj katalógus-soro­zat meginditásával. Olyan adósság törlesztéséhez fogtunk hozzá ezzel, aminek sürgősségét egyre jobban éreztük. Hiszen kataló­gus-publikálás nélkül a kézirattári állomány nagy része holt anyag marad, amelynek használata sokszor szinte a véletlenre van biz­va. Mert mig a nyomtatott kiadványok megjelenéséről bibliográ­fiákból, ismertetésekből minden szakember értesülhet, addig kéz­iratok lelőhelyéről, hozzáférhetőségéről, sőt gyakran még létezé­séről is csak a kézirattári katalógusok adnak fölvilágositást. S ezért, ha egy-egy hagyaték megszerzéséről, értékes kéziratok­nak közgyűjteménybe kerüléséről csak esetleges hiradások, szór­ványos tájékoztatások jelennek meg, akkor hiába vannak a leggon­dosabban vezetett kézirattári kartoték-katalógusok, a kutatónak nem lehet biztos és állandó értesülése a kéziratos forrásokról. Fáradságos, időtrabló kutatásokkal kell kézirattárról kézirattárra mennie, amig egy iró vagy tudós megfelelő kézirataira, levele­zésére, személyi irataira rábukkan. Még nagyobb problémát okoz­nak az ismeretlen szerzőjü, anonym kéziratok. A kéziratoknak legtöbbször nincs olyan címlapjuk, mint a könyveknek, sőt gyak­ran még címük sem. Ilyen esetben tehát katalogizáláskor a kézi­rattáros kénytelen a tartalom alapján önkényes cimet konstruál ­ni, az anonym kézirat cimfölvétele pedig elsüllyed a betűrendes katalógus céduláinak tiz- és százezrei közé. Nagy kérdés, mikor figyel föl rá egy kutató, mert kézirattárak anyagát sohase tár­hatja föl olyan részletes szakkatalógus, mint amilyen a nyomta­tott könyvek decimális rendszerű szakkatalógusa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom