F. Csanak Dóra: Balázs Béla hagyatéka az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában (A MTAK kézirattárának katalógusai 1., 1967)

II. Balázs Béla hagyatéka az Akadémiai Könyvtár kézirattárában - 2. A hagyaték ismertetése

27 1933-ban még csak ifjúsági regényt(Heinrich beginnt den Kampf) és filmszcenáriumokat ir saját müveiből és Bredel "Dein unbe kannter Bruder" c. regényéből. 1939-ben átirja korábban készült "Mozart" cimü drámáját. E müve segítségével megpróbálja feleleveníteni nyugateurópai irodalmi kapcsolatait: tiszteletpéldányt küld többek között Heinrich és Thomas Mannak, Alfred Polgarnak, Stefan Zweignak és Romain Rollandnak. Ugyanebben az évben irja "Die Rückkehr" cimü drámáját, egy tanulmányt: "Das Filmscenarium als literarische Gattung", és "Stoff und Gattung" cimü vihart kavart polemikus előszavát. Ezidőtájt kezd újra magyarul irni. Az "Uj Hangban" jelennek meg "Levelek a távolból" cimü irásai s megírja "Tábortűz mellett" cimü kötete darabjait. Ugyanakkor azonban féltékenyen ragaszkodik hozzá, hogy német Íróként is számontartsák. Johannes Becherhez, az Internazionale Literatur szerkesztőjéhez irt levelében elsorolja német müveit, és tiltakozik ellene, hogy husz évi munkája termését kizárják az irodalomból, hiszen magyar irónak csak néhány korai, elavult szemléletű munkája alapján tarthatják. 1940-ben elkészül az egyfelvonásos "Achtung, Aufnahme!", majd nekilát a "Himmlische und irrdische Liebe" c. "filozófiai komédiájának" s talán legszebb müve, a "Die Jugend eines Träumers", megírásának. E regény elkészült első kötetéhez érdekes jegyzeteket találunk a szovjetunióbeli napló hátulról visszafelé kezdett lapjain: önmaga számára készített emlékeztető jegyzeteket, utasításokat, milyen buktatókat kell elkerülnie s mi az életrajzírás célja és értelme. Ebben az évben robbant ki konfliktusa Lukács Györggyel. Vitájuk az Internazonale Literatur szerkesztőségében, a "Stoff und Gattung" megvitatásakor kezdődött, majd levelekben fogalmazták meg a hosszú évek, sőt évtizedek óta feszülő ellentéteket. Aztán kitört a második világháború, s Bálázsék a többi emigránssal együtt Kazánba, Alma-Atába kerültek. Az evakuáció éveiben filmmunkákkal nem foglalkozhatott, elmélyült irodalmi munkára sem volt lehetősége, ezért az ottani levéltárakban kezdett búvárkodni, ahol addig ismeretlen kazah népi eposzokat és meséket tanulmányozott. Ennek a munkának az eredménye lett a ma-