F. Csanak Dóra: Balázs Béla hagyatéka az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában (A MTAK kézirattárának katalógusai 1., 1967)
II. Balázs Béla hagyatéka az Akadémiai Könyvtár kézirattárában - 2. A hagyaték ismertetése
14 A lőcsi éveket mindössze a szülök és a gyermekek néhány fényképe jelzi. A naplók sorozatát a tizenhat éves szegedi gimnazista kezdi, 1899-1900-ban. Ezekbe természetesen nem szabad sokat belemagyarázni, egy élénkeszü diák irja őket, aki tanul és tanit, s keresi a helyét a társadalomnak abban a szük rétegében, amelyben él. Reménytelen szerelme, mely még másfél évtized múlva is szimbolikus jelentőségű lesz számára s később az "Álmodó ifjuság"-ban és a "Lehetelen emberek"-ben fogalmazódik majd meg, erre az időre datálható. A napló néhány jellemző vonása azonban figyelmet érdemel: ujraés újra visszatérőmotivuma, hogy szeretne irni, jólirni tudni, s hogy még nem sikerül, azt mosolyogtató indoklással magyarázza meg önmagának: nincs jó témája, és nincs rá ideje. Csak az irói hivatás, és az iróiéletforma vonzza. Akár a Somogyi könyvtárban búvárkodó fiatalembereket lát, akár a Szegedi Napló csöndes szerkesztőségi szobájában dolgozó újságírókat, ilyen munka, ilyen miliő után vágyik. Egy-egy megjegyzése tulmutat már az iskolai, önképzőköri érdeklődésen : feljegyzi pl. mennyire sajnálja, hogy nem tudott elmenni Hock János felolvasására. Életének ezt a szakaszát a naplón kivül néhány verskézirat képviseli. A naplók következő füzetei lényeges változást mutatnak már mind tartalomban mind stílusban. A fiatal Eötvös-kollégista feljegyzései tiz füzetet töltenek meg, bennük kisebb-nagyobb jelentőségű események, egyetemista társnője iránti érzelmei fogalmazódnak meg. A kollégiumról aránylag kevés szó esik: néhány irodalmi elemzés - főleg német szerzők müvei, tehát tanulmányaihoz tartozó anyag, - egy-két szinmü bírálata. Ezekben a füzetekben meg-megcsillan már érdeklődése az irodalom és művészet teóriája iránt. Maga még hibáztatja magát érte, "teoretikai csepürágás"-nak csúfolja, s ugy érzi, neki irni a kell, nem pedig művé szetről_ irnia. Már e füzetekben feltűnik több későbbi müvének egyik főmotívuma: itt "nirvána"-témának nevezi, későbbi verseiben és "A tündér" cimü misztériumában mint "vándor"-motivum tér vissza, s élete összefoglalásának, Faustjának és Manfrédjának szánt megvalósulatlan drámai müvének, amelyet "A bolygó zsidó" majd "A vándor" cimmel emlit később, ugyancsak ez lett volna - mutatis mutandis - fő mondanivalója.
