F. Csanak Dóra: Balázs Béla hagyatéka az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában (A MTAK kézirattárának katalógusai 1., 1967)

II. Balázs Béla hagyatéka az Akadémiai Könyvtár kézirattárában - 1. A hagyaték története

12 cióban több dokumentum veszhetett el, mint amennyi általában elvész egy-egy iró életében. Első izben 1919-ben csonkult meg a hagyaték, amikor Balázs a Tanácsköztársaság bukását követően néhány hétig Budapesten rejtőzködött, majd Bécsbe menekült feleségével. Sok irat elveszhetett a bécsi és bécskörnyéki ide-odaköltözéssel, hisz évekig nem volt végleges otthonuk. Később Berlinbe költöztek. Elejtett megjegyzésekből arra lehet következtetni, hogy amikor 1931-ben Moszkvába utazott, nem tudta bizonyosan, hogy többet nem térhet vissza Berlinbe. Hitler uralomra jutása tette végleg lehetetlenné visszatérését. A Szovjetunióban mielőtt isztrai villájukat megszerezték - hosszú ideig szállodában éltek Moszkvában, Odesszában, s néhány évi nyugalom után, amikor kitört a második világháború, a Moszkva felé tartó német csapatok elfoglalták és a földdel egyenlővé tették az isztrai dácsát. Bálázsékat a többi ott élő külföldivel együtt Moszkvába, majd Kazánba, Alma-Atába evakuálták, útközben podgyászuk egyrésze elveszett. Mindezt figyelembe véve, meglepő, mennyi irat, szerződés, levél megmaradt a szovjetunióbeli évekre vonatkozólag. Mindebből természetesen következik, hogy az 1945-től haláláig terjedő időszakra vonatkozó iratcsomó a legnagyobb. A hagyaték gerincének a naplójegyzeteket tekinthetjük. Balázs diákkora óta irt naplót, bár nem folyamatosan és nem rendszeresen. Egész évek, sőt több, mint egy évtized (1922-1938) története teljesen hiányzik belőle. Hanem is folyamatos a napló, mindig újra és újra belekezdett, és ilyenkor többnyire visszamenőleg is összefoglalta egy-egy időszak eseményeit. A kutatók számára az ilyen összefoglalások sokszor még a napról-napra irt részeknél is érdekesebbek. Persze ezekben is sok fontos feljegyzés található, amely az iró természetére, testi és lelki alkatára vet fényt, de sok és terjedelmes magántermészetű feljegyzés is található köztük, amelyek a kutatót kevésbbé érdekelhetik. Gyakran csak futólag emlit viszont olyan eseményeket, amelyek a korszak politikai, irodalmi és művészi életében jelentősek voltak, s amelyekben Balázs Bélának is fontos szerep jutott. (Ilyen pl. a Thalia megalakulása, a Szellemi tudományok szabad iskolája előadásai stb.) A hosszabb-rövidebb szünet utáni összefoglalások ezzel szemben egyesitik a napló és az emlékirat előnyeit. Gyakran már rövid idő távlata elég arra, hogy a későbbiek szempontjából lé-