Papp Gábor György (szerk.): A Podmaniczky-Vigyázó család és a Magyar Tudományos Akadémia (A MTAK anyagának felhasználásával készült kiadvány : MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2008)
Falikárpitok
Falikárpitok A Vigyázó család ma már nem álló Károly körúti házának kiemelkedő dísze volt legalább öt 17. századi és két 18. századi, flamand és francia szövőműhelyekből származó szövött kárpit. Ezek közül több 1935 és 1945 között az Akadémia által létrehozott rákoskeresztúri Vigyázó Múzeumban voltak láthatók. Közülük a legkorábbiak különböző sorozatokhoz tartozó, mitológiai és allegorikus jeleneteket megörökítő darabok. Külön ki kell emelni a Dido és Aeneas nászát mutató flamand kárpitot, továbbá két, nehezen azonosítható, a római történelem egy-egy jelenetét megörökítő művet. A fiatalabb darabokon életképek jelennek meg, így az egyiken egy régi mesterség űzőjét, a vándorló és portékáját reklámozó szemüvegárust láthatjuk. Szemüvegárus 17. század vége, flamand gobelin MTA MGy ltsz.: 266 Ligetes tájba helyezett alakok: szemüvegárus a portékáját kínálja. Egykor a Károly körúti Vigyázóházban, 1935-1945 között a rákoskeresztúri Vigyázó Múzeumban. Dido és Aeneas a barlangban Oudenaarde vagy Aubusson, 17. sz. második fele Gyapjú és selyem, gobelintechnikával szövött kárpit 340x250 cm, felvető sűrűsége 6/cm MTA MGy ltsz.: 489 A kárpiton a vihar elől barlangba húzódva látjuk Didót, a karthagói királynőt és az őt átölelő Aeneast. A vitéz római katonai viseletben, a királynő mell alatt összefogott, bő ruhában, vállára terített stólában jelenik meg. A keskeny bordűrt virágfüzér, szalagcsokor, a sarkokban akantuszlevelek díszítik. A kárpit egy nyolc részból álló, Dido és Aeneas történetét feldolgozó sorozat egy darabja - a teljes együttest Hopetoun House-ból (Skócia) ismerjük. Ott a bordűr szélesebb, gazdagabb, ám a képmezők szűkebbek, így a mi darabunknak megfelelő példánynál a barlang bejárata is lemarad. A skóciai sorozat egyik darabja jelzett (HT és IHS). Egyes feltételezések szerint ez Hans Tayne és a párizsi jezsuita műhelyt jelenthetik, s ebben az esetben datálásuk a 17. sz. első felére esik. Ebből az időből Franciaországból csak Faubourg Saint Germainból ismerünk Dido és Aeneas sorozatot. A datálás azért is nehézkes, mert a korabeli gyakorlat szerint az egyes kárpitokat francia vagy flamand műhelyek évtizedeken keresztül újraszőtték. Skóciából ismert sorozat egy-egy darabjának változatait ma többek között franciaországi, hol37
