Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Terttu Luukkonen Glänzel és Schoepflin tanulmánya számos fontos kérdést vet fel. A szerzők a bibliometria, tudománymetria, informetria és a technometria válságos helyzetéről szólnak, megpróbálják elemezni ennek lehetséges okait, és megoldásokat találni azok kiküszöbölésére. Örvendetes, hogy többéves csend után végre ezek a kérdések is megvitatásra kerülnek a tudományág szakértői között. A számos téma közül, melyet a szerzők felvetnek, én a szakmánkon belüli elméleti és metodológiai kérdések körülötti egyetértés hiányáról kívánok szólni, és magyarázatot szolgáltatni ennek okairól. Először is szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy G&S a bibliometria, informetria, tudománymetria és technometria kifejezéseket egymással felcserélhetően használja ugyanazon kutatási terület leírására. Az egységesség és egyetértés, amit a szerzők oly nagyon hiányolnak, elsősorban annak tudható be, hogy itt nem egyetlen kutatási területről beszélünk. A «metria» kifejezések általánosságban jelentik a mennyiségi kutatásokkal foglalkozó területeket. A bibliometria például a tudományos életben megjelenő olyan jelenségekkel foglalkozik, melyek a tudomány írott formáiban tűnnek fel. A tudománymetriára és informetriára nincsen egyértelmű meghatározásom, de véleményem szerint ugyanarról a témáról egy kissé eltérő hangsúllyal szólnak, közeli kapcsolatban állnak a könyvtártudománnyal, és előszeretettel alkalmaznak mennyiségi vizsgálatokat. Ezzel szemben a technometria főleg a nem írott kommunikációs formákkal foglalkozik, bár az idetartozó forrásanyagokat gyakran írásos alakban rögzítik. Technometrikus felmérések vizsgálják például a szabadalmi jogokkal foglalkozó dokumentumokat és a technológia cseréről illetve «know-how» átadásáról szóló engedélyeket. Az igaz, hogy a szabadalmak hivatkozásai írott kommunikációs eszközökkel is foglalkoznak, de ezek megjelenési formája és jelentése különbözik a tudományos dolgozatokban szereplőktől. A mennyiségi vizsgálatokkal elemzett jelenségek elméleti magyarázatait nem lehet elválasztani azok alapvető tartalmától. Ha eltérő jelenségeket vizsgálunk, akkor bizonyosan különböző elméleti magyarázatokat kapunk. Nincsen egy olyan meghatározható elmélet, mely a tudomány és technológia mennyiségi vizsgálatának egész területére alkalmazható lenne. Azonban egységes metodológiai normák létezhetnek. Feltehetjük azt a kérdést, hogy vajon a mennyiségi vizsgálatok témaköre önálló kutatási területként kezelhető-e, és ha igen, milyen körülmények között? A mennyi-