Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Loet Leydesdorff, Paul Wouters Vitaindító tanulmányukban Glänzel és Schoepflin a tudománymetria válságát jelzik. Ebből az észrevételből kiindulva normatív perspektívát alakítanak ki, melynek nyomán egy «etikai kódex» létrehozásának szükségességét hangsúlyozzák. A válság azonban csak egyike azoknak az előre megjósolható fejlődési szakaszoknak, amelyek egy interdiszciplináris területhez - mely nagyon is élő - szükségszerűen hozzátartoznak: amikor különböző kutatási tradíciók találkoznak, átmeneti időszakokra számíthatunk. KUHN (1962) ideális típusait: a jól strukturált, «rejtvényfejtő» paradigmarendszereket és a paradigmák eltolódása során létrejött «válság» állapotokat általában az elmúlt évszázadokban a természettudományok területén lezajlott fejlődés történelmi rekonstrukciójával szemléltetik. Véleményünk szerint a tudományos ismeretek szociológiája igazolja, hogy a tudományokat állandóan változó kommunikációs rendszereknek tekinthetjük, amelyek határa különböző mértékben esik egybe a diszciplináris szerveződéssel. Minthogy ezek a kommunikációs rendszerek önmagukra is reflektálnak, feltételezhetjük, hogy elég komplex, dinamikus rendszerek ahhoz, hogy meg tudják szervezni saját kritikai tevékenységüket (BAK & CHEN 1991). Ilyen értelemben a válság az interdiszciplináris kutatások alkibernetikája. A különböző kutatócsoportok intenzív, válsághelyzetnek mondható vitában állhatnak egymással az egyébként jól strukturált tudományágakban is (AMSTERDAMSKA & LEYDESDORFF 1989). Továbbá, az elmúlt évtizedek intézményi átrendeződésének köszönhetően, a hagyományos akadémia egyre több ponton érintkezik gazdasági és politikai szervezetekkel (COZZENS 1989). Az akadémiai elismerés többé már nem az egyetlen érték, melyet az ismeretek létrehozására és ellenőrzésére létrehozott rendszerek képviselnek (WHITLEY 1984). Egyre több és egyre komplexebb, a tudomány és a gazdaság szféráját összekötő együttműködést stabilizáltak az elmúlt időszakban (ETZKOWITZ 1994). Ha jobban szemügyre vesszük, a stabilitás jeleit is észrevehetjük egy kialakuló rendszerben, alternatív nézőpontból pedig a változásokra tehetjük a hangsúlyt. G&S tanulmánya azt emeli ki, hogy mit veszítettünk el ebben (a még most is tartó) átmeneti szakaszban. Ilyen értelemben hozzáállásuk elég nosztalgikus, s talán szerencsésebb lett volna publicisztikaként közölni, hiszen normatív követelmények