Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Hozzászólások
Hildrun Kretschmer Galileo Galilei munkásságának jelentősége abban állt, hogy ő választotta el a megfigyelésen alapuló természettudományokat a filozófiai és teológiai spekulatív «tudományoktól». A matematikát a természeti világ kutatásának eszközévé tette. Ő volt a klasszikus természettudományok megalapítója. Amikor a «tudomány tudományáról» szólunk, a fő feladat a bibliometriának, informetriának és a tudománymetriának egy alterületbe szervezése kellene, hogy legyen, s nem egy új, független tudományág kialakítása. Ennek az alterületnek fő célja a tudományos kutatás problémáinak mennyiségi módon való megoldása lenne. A tudomány több ágában (például a fizikában) a mennyiségi módszerek alkalmazása elengedhetetlenné vált, míg más diszciplínákban együtt létezett más, minőségi megfontolásokra alapozott módszerekkel, és elhanyagolható fontosságú maradt. Vehetnénk példaként a pszichológiát, melynek mennyiségi területei a pszichometria és a matematikai pszichológia. A történeti vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy még ezekben a tudományágakban is nőtt a mennyiségi módszerek használatának súlya. Ennek eredményeképpen a mennyiségi módszereket mintegy «receptként» használták az alapvetően mennyiségi vizsgálatokkal foglalkozó alterületek hipotéziseinek igazolására. A mennyiségi és a minőségi alterületeken végrehajtott vizsgálatok tartalma nem feltétlenül különböző. A különbség a jelentkező problémák megoldásában található, ami jelenthet mennyiségi vagy minőségi módszereket. Ezeknek a tudományágaknak a fejlődése érdekében szükséges mind a mennyiségi mind a minőségi tudás növelése, valamint a mennyiségi és a minőségi módszerek egyesítése. Itt ismét Galileo Galileire kellene emlékeznünk. Éppen úgy, ahogy a múltban a fizika, a biológia stb. területén kellett tevékenykedni azért, hogy ezeket az új felfedezéseket a gyakorlatban is alkalmazhatóvá tegyék, manapság egyre nagyobb szükség van a törvényszerű egybeesések megtalálására és a bennük fellelhető azon tudás kiaknázására, amelyek a munka tudományos folyamatában, azaz magában a tudományban lelhetőek fel. Ennek fő oka abban keresendő, hogy a tudomány exponenciális növekedése megállt ( PRICE 1963) és a felhasználók által igényelt egyre növekvő számú tudományos felfedezés nem produkálható a kutatók számának exponenciális növelésével, hanem csak hatékony
