Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Hozzászólások 19 tartozunk. Nem szokatlan, hogy egy általános szervezet számos speciális érdekcso­portból álljon. Minőségellenőrzés Valóban fontos kérdés, amellyel célszerű lenne ennél bővebben foglalkozni. Minden kétséget kizáróan létkérdés a magas színvonal megteremtése mind a publi­kációk, mind a konferenciákon elhangzó előadások tekintetében, ha a más diszciplí­nák területén tevékenykedő kollégák megbecsülését ki akarjuk vívni, ha anyagi támogatást kívánunk szerezni, és ha azt akarjuk, hogy a legrátermettebb fiatalok jöjjenek a tudományterületre. A minőségi ellenőrzés a professzionális szervezetek­nek mindig az egyik legfontosabb hatásköre volt. Akkor hát miért nem foglalkoztunk vele behatóbban? Bizonyos fokig azért, mert a tudományág szervezeti aspektusa új keletű, ha a tartalma nem is, és még a tapasz­talatgyűjtés időszakában vagyunk. Viszonylag kevés az eredetien új tanulmány. Sok kutató csak úgy vehet részt egy konferencián, ha előadással készül, ugyanakkor nagy a nyomás, hogy a résztvevők száma növekedjen, és ennek jó oka van: egy kommunikációs közeg sikere azon múlik, hogy a résztvevők száma meghalad-e egy küszöbértéket. Ekképpen a «Tyúk vagy a tojás volt-e előbb?» helyzete állt elő: Konferenciáink és folyóirataink a fő eszközök a színvonal és a minőség fenntartásában, de ezek sikeréért szükségesnek érezzük, hogy olyan tanulmányokat is elfogadjunk, melyek nem felelnek meg annak a színvonalnak, amelyre törekszünk. Habár tisztában vagyok a helyzet okaival, mégis úgy érzem, nagyon veszélyes játékot űzünk. A leg­jobb úton haladunk afelé, hogy önmagunkat megsemmisítsük azáltal, hogy elisme­résben részesítjük a gyenge minőségű vagy elfogadhatatlan kutatásokat. Ez elijeszti a legjobb diákokat attól, hogy a mi területünkön próbálkozzanak, és kellemetlenné teszi a szomszédos területek tudományos szaktekintélyeinek, hogy közös tevékeny­séget folytassanak velünk. A probléma részben a területünkön tevékenykedő kutatók alacsony számával ma­gyarázható. Az pedig, hogy nincsenek kimondottan a tudományterületünkhöz kap­csolódó képzési programok az egyetemeken, ahol a legfontosabb kutatásaink folynak, visszaszorítja a tudományos közösség számbeli növekedését, és lehetetlen­né teszi egy jól működő mechanizmus létrehozását, mellyel a minőséget kontrollál­hatnánk. Jelenleg nem túl fényesek a kilátások új tudományos programok beindítására, de a megalakuló szervezet egyik kulcsfontosságú feladata kell legyen, hogy megragadja a kínálkozó lehetőségeket szakterületünk képviseletére szemináriumok beindításával az erre alkalmas tanszékeken, például a statisztikai vagy a tudománytörténeti, tudo­mányszociológiai fakultáson. Ellenőriznie kellene azt is, hogy ezeken a kurzusokon hogyan folyik az oktatás, és a tananyag tartalmára vonatkozóan is kész javaslatok­kal kellene előállnia. De nagyon fontos az is, hogy szigorú követelményeket léptes-

Next

/
Oldalképek
Tartalom