Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Az értékelő tudománymetria Magyarországon - Vinkler Péter: Az értékelő tudománymetria alkalmazásának néhány példája Magyarországon
Az értékelő tudománymetria Magyarországon 143 azok, akik bár más témában, de korábban már bizonyították alkalmasságukat a támogatás eredményes felhasználásában. Ismeretes, hogy a tudományos teljesítménynek az itt leírt értékelési módszerben alkalmazott elemein kívül (publikációk száma, megjelenési helye, ill. terjedelme, valamint relatív nemzetközi visszhangja) számos egyéb mérhető és nem mérhető jele, adata, mutatója van és lehet. így pl. a szintén output adatok alapján kutatástámogatást rendszeresen odaítélő, a belgiumi Limburgs Universitair Centrumban működtetett értékelési módszer - többek között - figyelembe veszi a doktori disszertációkat (9 ponttal), a SCI által referált folyóiratcikkeket 2-6 ponttal, az előadásokat (1 ponttal), a könyvszerkesztői és a konferenciaszervezői tevékenységet (22 ponttal), a nemzetközi projectek vezetését (3 ponttal), a tudományos díjakat (2 ponttal) stb. (ROUSSEAU & SMEYERS 2000). Kétségtelen, hogy egyéni tudományos teljesítmények megítéléséhez (VLNKLER 1995) szükség van a felsoroltakra, sőt azon kívül számos egyéb, a hazai és a nemzetközi tudományos életben való részvételt, a szakmai kiválóságot, a hírnevet stb. jelző adatra, de kutatócsoportok rendszeres, a kutatási támogatás mértékét befolyásoló tudománymetriai megítéléséhez célszerű, ha csupán kevés, jól definiált, nem kizárólag egy-egy évhez és személyhez kötődő (mint pl. a díjak, a konferenciaszervezés), hanem a rendszeres csoportmunkát és annak eredményeit tükröző teljesítményelemet veszünk számba. Az itt tárgyalt tudománymetriai értékelési eljárás a kutatócsoportok munkáját alapvetően befolyásolja, hiszen az ennek révén elnyerhető kutatási támogatás az öszszes támogatás jelentős részét alkotja. Az Intézet Igazgatósága arra törekszik, hogy lehetőség szerint minél nagyobb hányadban biztosítsa a kutatócsoportok alapellátását, amelybe elsősorban a bérnek és járulékainak, az infrastrukturális kiadásoknak, továbbá az információellátásnak a költségei tartoznak. Jelenleg az MTA-tól kapott költségvetési támogatás a teljes működési költségnek csak 60-65 %-át fedezi. A bérköltségek egy részének, a kutatási és más kiadásoknak a fedezetét hazai és külföldi alapítványi pályázatokból, valamint vállalati árbevételekből kell előteremteni. A 4. és az 5. táblázat néhány kiválasztott tudományos egység 2000. évre vonatkozó publikációs értékelésének eredményeiről tájékoztat. Összesen 23 egység munkáját vizsgáltuk az Intézetben az itt tárgyalt tudománymetriai módszerekkel. Az Igazgatóság minden egység munkáját számos egyéb számszerűsíthető (gazdasági adatok) és számokkal nem jellemezhető szakmai vonatkozásban értékeli minden évben az illetékes tudományos vezetőkkel, valamint a kutatókkal együtt. A többoldalú vizsgálat megfelelő alapot nyújt a szükséges intézkedések megtételéhez. A tudományos osztályok «publikációs pontjainak» összesített száma kutatónként, (ZPP/K)-adatok, 2,173-tól 8,705-ig terjednek a 2000. évre vonatkozóan. Az egységek átlaga: 4,428 (pont/kutató). Az egy kutatóra jutó összesített «publikációs hatás» mutatószámok (LPH/K) legkisebb értéke 0,321, a legnagyobb pedig 3,720 (az egységek átlaga: 1,131 pont/ kutató). 2000-ben a lPP= 1,00 értéke 173000 Ft, a lPH= 1,00 értéke 264200 Ft volt.
