Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Az értékelő tudománymetria Magyarországon - Vinkler Péter: Az értékelő tudománymetria alkalmazásának néhány példája Magyarországon
138 VINKLER PÉTER akkor - a szerzői etikával és a tudományos publikálás alapvető normáival ellenkező módon - megjelentek a több száz szerzőt felsorakoztató részecskefizikai és genetikai folyóiratcikkek is. Nemcsak az okoz gondot, hogy megállapítsuk, vajon «hányadrész» illet meg egy társszerzőt, hanem az is, vajon kik, és milyen mértékben viselnek szakmai felelősséget a cikk állításaiért. Ahhoz, hogy a kutatási támogatás odaítélésénél felhasználandó teljesítménymutató reális legyen, feltétlenül szükséges annak megállapítása, hogy az egyes szerzők milyen mértékben járultak hozzá a tudományos közleményekben lévő információk létrehozásához. A közlemény, mint a tudománymetriai mérés egysége szerzői hányadainak kiszámítására több megoldás kínálkozik (EGGHE ET AL. 2000). Az «egyszerű szerzőség» módszere a cikk egészét tulajdonítja minden szerzőnek. A frakcionált szerzőség (1/«(-hányadot számít, ahol n a szerzők száma. Tapasztalati tény, hogy az első szerzőnek megkülönböztetett jelentősége van (VlNKLER 1993; LUKOVITS & VlNKLER 1995). Az itt tárgyalt Publikációs Értékelési Módszer szerint eljárva feltételezzük, hogy a szerzői hozzájárulás mértéke arányos a szerzők számával és sorrendjével. Ezért a közleményt (ill. annak értékét), mint egységet a szerzők számának és sorrendjének figyelembevételével osztjuk fel a társszerzők között. Gyakran hangoztatott érv, hogy a szerzők nevének sorrendje az ábécé betűinek sorrendjét követné. A feltételezést megvizsgálandó, a Current Contents Physical, Chemical and Earth Sciences 1995. évi köteteiből találomra 5686 cikket választottam ki, amelyek különböző kémiai folyóiratokban jelentek meg. Ezek közül az 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 és 8-nál több szerzős cikkek százalékos részarányát a következőnek találtam: 6,14; 28,07; 28,03; 18,47; 10,37; 5,21; 2,02; 1,00; 0,69. Az egyes cikkek szerzőinek sorrendjét megvizsgálva megállapítottam, hány cikknek a szerzőit tüntették fel ábécé-sorrendnek megfelelően. A 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 és a 8-nál több szerzős cikkekre vonatkozóan a következőket találtam: 53,57; 24,91; 15,71; 12,20; 10,14; 8,70; 8,77; 2,26%. Ha a valószínűség-számítás szabályai szerint meghatározzuk, mekkora lehet az esélye az említett szerzőszámú névjegyzékeknek ahhoz, hogy névsorba legyenek rendezve, a következő adatokat kapjuk: 50,00; 16,67; 4,17; 0,83; 0,14; 0,02; 0,002%. Látható, hogy kevéssel nagyobb hányadban fordulnak elő az ábécében lévő névsorrendek, mint ami a véletlenszerű elrendezésből következne. Mindezek ellenére megállapítható, hogy a kémiai tárgyú cikkek szerzőinek sorrendjét a XX. század végére döntően nem a nevek ábécé szerinti sorrendje, hanem egyéb - a következőkben összefoglalóan tárgyalt - tényezők szabják meg. A szerzői részhányadoknak a PEM-ben alkalmazott - a szerzők számától és sorrendjétől függő - megállapítását egy részletes kérdőíves felmérés előzte meg (VlNKLER 1993). A vizsgálat kimutatta, hogy a természettudományi cikkek létrehozásához elsősorban a következő típusú tevékenységek szükségesek: kísérleti munka, az adatok feldolgozása és értékelése, a kutatások irányítása, a publikáció megírása, az «irodalmazás», a témaválasztás (ajánlás). Az egyes említett tevékenységek súlya az összes munkában a megkérdezett kutatók véleménye szerint a következő: 3,0; 2,5; 1,0; 1,0; 1,0; 1,5. A felmérés adataiból az egyes társszerzők tevékenységének összegzett, súlyozott százalékos hányadait a következőképpen adhatjuk meg:
