Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)
II. KÜLFÖLD - 2. Az alapkutatási tevékenység értékelése B. R. Martin és /. Irvine
96 AZ ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE böző alapkutatási területről származó előnyöket felmértük, és egy átfogó tudománypolitika keretein belül viszonylagos prioritásokat állapítunk meg. A tudománypolitika megalkotóinak négy fő döntéscsoporttal kell foglalkozniuk, amikor az alapkutatási területek támogatását kijelölik: 1. Mekkora legyen az alapkutatásokra szánt teljes összeg a közösségi kiadások egyéb területeihez viszonyítva? 2. Hogyan kell ezt az összkutatási költségvetést a támogatásért egymással versengő különböző tudományterületek között szétosztani? 3. Mennyi jusson a különféle típusú tudományos intézményeknek? 4. Mennyi jusson egy-egy kutatóközpontnak, kutatócsoportnak vagy maguknak az egyedi kutatóknak az adott tudományterületen? A tudományterületi választás kritériumaival kapcsolatos, a hatvanas években kialakult vita során 4 9 már korábban is érintették ezeket a kérdéseket. A tudományos kutatás támogatásának elosztásával kapcsolatos döntések alapjául szolgáló kritériumokra Weinberg 53 (163. old.) tett javaslatokat. Weinberg „belső" és „külső" kritériumokat különböztetett meg: „A belső kritériumok a tudományágon belül születnek és arra a kérdésre válaszolnak: milyen sikerrel folyik a tudományág müvelése? A külső kritériumok a tudományágon kívül keletkeznek és arra adnak választ: miért pont ezt a tudományterületet műveljük?" A Weinberg kritérium-rendszere körül kialakult vitában a résztvevők inkább a külső kritériumok használatával kapcsolatos politikai kérdésekre koncentráltak, és ezért a fenti négy kérdés közül az első kettőre összpontosították figyelmüket. Sokat foglalkoztak olyan tényezőkkel, mint általában a tudomány vagy egy meghatározott tudományág hozzájárulása a művelődéshez, a technológiához és a gazdasági fejlődéshez, és a kormányzatok a közelmúltban néhány ilyen külső tényezőt már figyelembe vettek a tudománytámogatási döntésekben. Azonban, különösképpen a specifikusan alaptudományi kutatásban, a belső kritériumokat nem lehet elhanyagolni. E munkában főképpen e belső kritériumokkal foglalkozunk. A jelen cikk egy meghatározott tudományágban működő kutatócsoportoknak a tudományos tudásanyaghoz való viszonylagos hozzájárulásának értékelésével foglalkozik. Ezt néhány nagyobb alapkutatási központról készített tanulmány keretében dolgoztuk ki. a Annak, hogy kutatóközpontokat és nem az egyedi kutatókat vettük elemzésünk tárgyául, az volt a fő oka, hogy a Science Research Council (SRC) évi kiadásainak több mint a felét kutatóközpontok támogatására fordítja az egyedi kutatók vagy projektek b támogatása helyett. A jelen dolgozat fő célja olyan információkkal szoglálni, amelyek az imént felsorolt harmadik típusú, és még inkább a negyedik típusú döntések meghozatalát könnyíthetik meg. Annak eldöntésében, hogy a kutatóközpontok között hogyan osszuk el az erőforrásokat, az egyik legközvetlenebb információ az, hogy e központok a múltban milyen teljesítményt nyújtottak. A „múltbeli pálya" azonban semmi esetre sem az egyedüli tényező, amely a jövőbeli kutatási teljesítményt megszabja (vannak mások is, mint pl. az „érettség" vagy képesség az új munkák kiaknázására), de kétségkívül ez az egyik legfontosabb. Ha más tényezők megegyeznek vagy teljesen meghatározatlanok, akkor ahhoz a feltételezéshez kell folyamodnunk, hogy egy új tudományos projektet általában nagyobb valószínűséggel visz sikerre egy olyan csoport, amely sikeres kutatást tud felmutatni a közelmúltban, mint egy olyan, amelyik kevésbé volt eredményes. Ebben a dolgozatban azt a kérdést vetjük fel, aAz abc kis és nagy betűivel jelzett kitevők a cikk végén található jegyzetekre utalnak.
