Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

I. MAGYARORSZÁG - 4. A publikációs tevékenység tudománymetriai értékelésének tapasztalatai az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetében Lomniczi Béla és Mészáros János

1.4. A PUBLIKÁCIÓS TEVÉKENYSÉG TUDOMÁNYMETRIAI ÉRTÉKELÉSÉNEK TAPASZTALATAI AZ MTA ÁLLATORVOSTUDOMANYI KUTATÓINTÉZETÉBEN LOMNICZI BÉLA ÉS MÉSZÁROS JÁNOS* Kutatási profil és publikációs színvonal konfliktusa az állatorvosi kutatásban A szakirodalmi tevékenység tudománymetriai módszerekkel való értékelését 1980-ban vezettük be intézetünkben, hogy segítségével objektívebb évi jutalmazási rendszert alakíthassunk ki, illetve hosszabb távon önmagunk fejlődését (vagy hanyatlását) is követhessük. Tudományágunk speciális helyzetének ismeretében aligha merülhetett fel bennük, hogy az élettudományok „keményebb", tehát főleg alapkutatási tevékenységet folytató területeinek kutatási tevékenységével is összevessük magunkat. Helyzetünk specialitása a tudományterület — állatorvosi kutatás — ab bvo alkalmazott jellegéből és intézetünk működési alapszabályában is lefektetett kutatási profiljából fakad. Utóbbi szerint feladatunk: alapozó kutatások a biológia területén, de főként alkalmazott, sőt gyakorlatot is segítő kutatási tevékenység. Hozzátehetjük, hogy a biológiai alapkutatás nálunk szinte mindig valamilyen állatorvosi szempontból fontos modellen történik. Bár kutatási tevékenységünk eredménye rövidebb-hosszabb idő alatt a gyakorlatban is lecsapódik, pl. idehaza más intézetben el nem végezhető komplikáltabb diagnosztikai szolgáltatás, vagy új vakcina, vagy összetett betegségmegelőző (mentesítési) eljárások formájában, szakirodalmi tevékenységünk minőségének számontartásától és értékelésétől, mint akadémiai intézet kutatói, mi sem tekinthetünk el. Még akkor sem, ha állandóan szembe kell néznünk azzal a dilemmával, hogy a szakterület mag, ún. core lapjainak hatástényezője, impact factora (IF) viszonylag alacsony (<2, lásd alább), ezért a publikálás minőségének emelése ténylegesen csak az állatorvosi kutatásoktól való eltávolodás révén lehetséges, ha az alacsonyabb hatástényezőjű lapok köréből ki akarunk törni. Kezdetben fő szempontunk az volt, hogy legyen egy, a kutatási tevékenység eredményességét számokban is kifejező értékelési módszerünk, amit a jutalmazásban fel tudunk használni. Tudományos tevékenységen értjük a szakirodalmi (írásban történő) és egyéb (verbálisan) zajló tudományos szerepléseket (pl. előadásokat, opponálásokat stb). Az anyagi érdekeltség elvének bevezetésekor tisztában voltunk azzal, hogy : (1) objektív értékmérés aligha létezik, de ha létezne is (2) olyan módszer nincs, ami mindenkinek tetszik; (3) az értékelés, akármennyire is megközelít egy ideális formát, valamilyen (esetleg nem kívánatos) irányba befolyásolhatja a publikációs tevékenységet; (4) a korábbi értékelésnél, ami így vagy úgy a publikációs lista teijedelmén alapult, egy „minőségi elemeket" is magábafoglaló rendszer csak jobb lehet. Mivel nem voltunk tisztában azzal, hogy azt az egyébként világos célkitűzést nevezetesen, hogy a kutatók tudományos tevékenysége színvonalasabb és több publikációban, valamint tudományos szereplésben is tükröződjék, majd elő lehet-e segíteni a kidolgozott értékeléssel, arra mindenképpen ügyelni kellett, hogy az intézet kutatási profilját ne változtassa kedvezőtlen irányba. Pl. az egyik véglet szerint, a jobb lapokban való publikálás reményében, ne tolja el a kutatási érdeklődést az állatorvosi diszciplínához csak lazán kapcsolódó *MTA Állatorvostudományi Kutatóintézet, Budapest.