Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

III. FÜGGELÉK - 2. A tudomány szervezetének kialakulása: Egy tanmese tanulságai M. J. Moravcsik

III.2. A TUDOMÁNY SZERVEZETÉNEK KIALAKULÁSA: EGY TANMESE TANULSÁGAI* Volt egyszer, hol nem volt, egy ember, aki egy kicsiny házban lakott. Szegény volt és keményen kellett dolgoznia, hogy az életbenmaradáshoz a legszükségesebbeket megszerezze. Kunyhója egy kis lapos telken volt, amit gyom és bozótos vett körül, minden olyan volt, mint amikor odatelepedett. Amikor a hosszú napi munka elvégeztével leült, hogy vacsora után pihenjen egyet és az ablakon kipillantott a házát körülvevő kusza növényzetre, bizony elégedetlennek érezte magát. Maga is meglepődött, hogy ez így van, mikor a gyomra tele és pihenni is tud egy kicsit. De aztán rájött, hogy azért boldogtalan, mert visszaemlékezett egy hegyi kirándulásra, és visszaidézte milyen csodálatos érzés volt a föléje magasodó fákat figyelni, megdöbbenni azon, ahogyan szinte az égig émek, és müyen élvezet volt a levelek zizegésére odafigyelni. Ez a csodálatos élmény éles ellentétben volt a házát körülvevő undorító gaz lehangoló valóságával. Ezért úgy döntött, fákat kell ültetnie. Ezt a szándékát nem volt könnyű valóra váltani. Napokat, heteket töltött az erdőben, hogy megfigyelje a fákat és megpróbálja átültetni őket a kertjébe. És végül sikerült. A helyen, ahol azelőtt gyom volt, most fák kezdtek nőni, és ő most boldogabb volt, bár még mindig keményen kellett harcolnia a megélhetésért. Az évek teltek, a fák nőttek, és az egyik évben nagy meglepetésére elkezdtek gyümölcsöt teremni. A gyümölcsök hatalmasak és lédúsak voltak, kívánatosak szemnek, szájnak egyaránt. Évről évre egyre több gyümölcs termett, ő gazdag és jóltáplált lett, a gyümölcs egy részét megette, a többit eladta. Ahogy öregedett, könnyebb, élvezetesebb élet jutott osztályrészéül. Körülbelül ezidőtájt egy fiatalember költözött a vidékre és házat épített az övéhez közel. Szegény fickó volt és, mint szomszédja fiatalkorában, keményen kellett dolgoznia az életben maradásért. Amint napi munkája végeztével háza tornácán üldögélt, nem tudta levenni a szemét a gyönyörű gyümölcsfákról, amelyek a kerítésen túl, szomszédja kertjében nőttek. Irigyelte szomszédját gazdagságáért. Időről-időre megkísértette az érzés, milyen jó is lenne azoknak a gyönyörű leveleknek és hajladozó ágaknak az árnyékában ülni, de gondolatait gyorsan elűzte, mint olyanokat, amelyek nem illenek egy szegény emberhez. Végül azonban elhatározta, neki is kellenek ilyen gyümölcsök, méghozzá gyorsan. Ügy gondolta, mivel szegény és már nem igazán fiatal, nem pocsékolhatja az időt felesleges dolgokra. Ezért eldöntötte, hogy gyümölcsöt fog termelni, de csakis gyümölcsöt. Érvelése egyszerű volt. Először is úgy döntött, hogy a fák legtöbb gyökere, ága és levele haszontalan, így azok számát csökkentenie kell. Hagyjuk a pazarlást a gazdagokra. Azután meg arra a következtetésre jutott, hogy mivel a szomszéd fái már úgyis ott vannak, elkerülheti azt a fáradságos munkát, hogy a fáit az erdőből ültesse át. Kért a szomszédjától néhány vesszőt a gyümölcsfákról, és beszúrta azokat kertje földjébe. De gyümölcs nem termett, a vesszők elhervadtak, elpusztultak. Üjra megpróbálkozott *M. J. Moravcsik: How To Grow Science, Universe Books, New York, 1980, 180. old.