Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

I. MAGYARORSZÁG - 1. A KLTE természettudományi karán végzett kutatómunka tudománymetriai értékelése Beck Mihály és Gáspár Vilmos

KLTE TTK-N VÉGZETT KUTATÓMUNKA ÉRTÉKELÉ SE 16 Nalimov és Mulcsenko

2 kimutatták: ha például egy 35 éves átlagéletkorú kutató csoport átlagéletkorát csak a kutatói létszám állandó növelésével kívánjuk megőrizni, úgy, hogy közben senki sem távozik el a csoportból, akkor a létszám évi növekedési üteme 10% kell legyen. Ez a csoport létszámának hétévenkénti duplázódását jelenti. E követelmény irreális volta az egyetem körülményei között nyilvánvaló. Az egyetlen megoldás az oktatók és kutatók egy jelentős részének folytonos cseréje, a nagyfokú mobilitás lenne. Ügy tűnik, hogy a KLTE TTK-n ezt részben sikerült elérni, amit az 1. ábrán látható egyetemi munkaviszony szerinti eloszlás támaszt alá. Véleményünk szerint a mobilitás optimális szintjét még nem értük el, s ennek érdekében tudatos, tervszerű munkát kell végezni. A mobüitás felerősítésének az szab optimális határt, hogy a felgyorsuló csere eredményeképpen viszonylag nagy lenne a nem publikálók vagy csak néhány közleményt produkálók száma, és ez a jelenség már a Kar kutatási tevékenységének eredményességét is veszélyeztetné. A munkaviszony és a publikáció idő közötti kapcsolat érthetően szorosabb, mint az életkorral való összefüggés. A vizsgálatban önként részt vett 126 fő publikációs idő szerinti eloszlását szintén az 1. ábrán láthatjuk. Az első oszlop kétszeresen vonalazott része a nem publikálókat jelenti (6,4%). Részarányuk majdnem azonos a 23—28 éves korosztály részarányával, ami azt jelzi, hogy átlagban a pályakezdők első közleménye elég későn, 3—4 év után jelenik meg. A 40% körüli visszajelzési arány első pillantásra a felmérés eredményeinek általánosítását kérdőjelezi meg, jogosan. A felmérésben részt vett 126 oktató illetve kutató közül 118 publikált már. Az egyetem kutatási tevékenységében azonban ez a 118 fő sokkal nagyobb súlyt képvisel, mint azt számarányuk (118:314) kifejezi. Ezt a megállapítást a következő adatok támasztják alá. Az 1975/76 - 1980/81 tanévekben kiadott „KLTE Évkönyve" köteteinek bibliográfiáját áttanulmányozva megállapítottuk, hogy a TTK diplomásainak közel egyharmada (100 fő) ezen időszakban nem publikált egyetlen közleményt sem, vagy kutatási tevékenységének eredményét nem tartotta fontosnak a bibliográfiában feltüntetni. Ha még mindegyikük is út egy közleményt ezalatt az idő alatt, akkor e 100 dolgozat hozzájárulása a felmérésben szereplő összes (2626) közleményhez képest kevesebb mint 4% lenne. Az adat önmagába elszomorító és egyben figyelmeztető is! A diplomások száma helyett a bibliográfiában szereplő (vagyis ilyen értelemben publikáló) diplomások számát tekintve a visszajelzési arány 60%-os. A bibliográfia megbízhatóságát jelzi, hogy a felmérésben részt vett 126 fő 90%-a a bibliográfiában szerepel. A maradék 11 fő (kb. 10%) az 1980/81 tanév után közölt először, s ezért nem szerepel a bibliográfiában. A felmérés eredményeit azért is általánosíthatjuk az egész Karra, mert a bibliográfiában szereplő (publikáló) diplomások közül választ nem küldő 88 fő, a kémiai tudományokkal foglalkozók kivételével, ahol a visszajelzési arány kiemelkedően jó (82%) volt, az egyes csoportok létszámának megfelelően egyenletesen oszlik meg. Tekintve, hogy a publikáló, de a felmérésben részt nem vevő oktatók és kutatók is tanszékeinken dolgoznak, és eredményeik, valamint publikációs szokásaik is hasonlóak, a 126 fő által közölt adatok feldolgozása átlagosan egyértelmű és jellemző tudománymetriai mutatószámokat eredményez. Az adatlapok értékelésével a 3. táblázatban látható eredményeket kaptuk. Az adatokból kiolvasható, hogy a teljes hatás, és éppúgy az egy szerzőre jutó teljes hatások összegének 90^a a cikkek 60%-át kitevő idegen nyelvű közleményektől származik. Valójában ezt a hatást a TTK az idegen nyelvű cikkek kétharmadával érte el, mert az idegen nyelven közölt cikkek 35%-át a SCI adatbázisban nem szereplő folyóiratokban publikálták, összességében tehát a hatás 90%-a a közlemények 40%-áböl adódik.