Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)
II. KÜLFÖLD - 6. Az egyetemi kutatási tevékenység értékelése E. Garfield
180 AZ EGYETEMI KUTATÁS ÉRTÉKELÉSE Az így felhalmozódott bizonyítékok megvitatását követően a bizottság szavaz. A Harvard Graduate School of Business Administration intézményben kétszer is kerül sor szavazásra, először magának a jelöltnek az értékelése ügyében, azután annak során mikor a jelöltet más jelöltekkel mérik össze. A szokásos eljárás az, hogy a bizottság a főiskola dékánját, vagy alelnökét informálja. Ez az adminisztrátor azután ajánlást tesz az elnöknek, aki viszont általában az egyetem igazgatási tanácsának teszi meg ajánlását. A felettes irányítószervek többnyire jóváhagyják a kari bizottság döhtését. 1 0 A végleges státusz megadásának ez a tradicionális folyamata nyilvánvalóan többszintű szakmai véleményezést tartalmaz. Feltehető, hogy ennyi kollega véleményét az egyetemen belül és azon kívül is meghallgatva az igazgatás mindegyik jelölt képességeiről tiszta képet kap. Az ilyen vizsgálati eljárás alapossága dacára a szokványos értékelési módszer sok kívánnivalót hagy maga után. Sok szerző kérdésesnek tartja az értékelő levelek hasznosságát és a szakmai bírálat politikáját. Mások azt állítják, hogy sem a közlemények számlálása - a „publikálj vagy pusztulj" (pubüsh or perish) elve szerint —, de még a jelölt munkáinak elolvasása sem szolgáltat szükségképpen kvalitatíve hasznos felvilágosítást a jelölt kutatási képességeiről és felkészültségéről. Robert K. Merton (Columbia University, New York), mint annyi más kiváló egyetemi tudós, számtalan egyetemi értékelő levelet írt és olvasott. Rámutatott arra, hogy a különböző becslések „elbírálására és összehasonlítására nincs módszeres lehetőség", csak ha az ember ,,ismeri a bírálók személyes értékrendszerét és tud a sorok között olvasni". 2 1 Stephen Cole (State University of New York, Stony Brook) megjegyzi, hogy az egyetemi szintű bizottságok számára problémát jelenthet annak meghatározása, hogy a tanszéki/kari bizottság korrektül járt-e el a jelölt elbírálásában. Azt úja: „Sok speciális, nem-tudományos tényező játszhat szerepet az állandó státuszokkal kapcsolatos döntésekben. Ilyenek a baráti kapcsolatok, tanszéki politika, a nemek vagy fajok szerinti kvóták betöltésére irányuló kényszer, stb. Még ha a tanszéki/kari döntéseket ezeknek a nem-tudományos kritériumoknak az alapján is hozzák, igyekezni fognak a döntéseket tudományos formában maszkírozni. így a jelölt munkájának fontosságát eltúlozzák, vagy olyan külső bírálókat választanak ki, akikről a tanszék feltételezi, hogy kedvező lesz bírálatuk". 2 2 E tanulmány több véleményezője úgy gondolja, hogy a bírálóbizottságok a negatív megjegyzéseket gyakran komolyabban veszik, mint az előnyös bírálatokat. Igaz ugyan, hogy általában könnyű pozitív álláspontot elfoglalni, de a tanszék/kar egy-egy tagja ki is golyózhatja a másikat. Mivel többezer folyóirat létezik, csaknem bármely eltökélt egyetemi kutató munkái közöltekké válhatnak, és így jó hosszú bibliográfiai listát tud felmutatni, különösen akkor, ha olyan folyóiratokban közöl, amelyeknek nincs szakmai bírálógárdája, vagy amelyek nem fémjelzett, kis hatókörű folyóiratok. A fiatalabb oktatók tudják, hogy állandó állásuk megpályázásában bibliográfiai összeállításuk terjedelme gyakran számításba jön. James O'Toole (University of Southern California, Los Angeles) szerint sokan publikálnak „banális és talmi" cikkeket. 2 Ha fontosabb munkákat a kari bírálóbizottságok tagjai el is olvassák, ebből még nem biztos, hogy tiszta képet kapnak a jelölt képességeiről. Valószínűtlen, hogy azok a bizottsági tagok, akik nem dolgoznak a jelölt szakterületén, felfognák kutatásainakjelentőségét. Még azok is, akik azonos témával foglalkoznak ellenállást fejthetnek ki olyan elméletekkel szemben, amelyek saját elképzeléseiknek ellentmondanak. 2 3 Vagy egyszerűen az is előfordulhat, hogy nem képesek a jelölt munkájának fontosságát megítélni. Amint azt Cole úja: .Minden tudományterületre igaz, hogy a kutatási élmezőnyt nagyfokú ellentmondásosság jellemzi, és az, hogy nehéz megállapítani, melyik kutatási eredmény válik majd jelentőssé," 2 4 Ezek szerint az egyetemi értékelési/bírálati eljárásban sok szubjektív csapda van elrejtve.
