Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)
I. MAGYARORSZÁG - 1. A KLTE természettudományi karán végzett kutatómunka tudománymetriai értékelése Beck Mihály és Gáspár Vilmos
1.1. A KLTE TERMÉSZETTUDOMÁNYI KARÁN VÉGZETT KUTATÓMUNKA TUDOMÁNYMETRIAI ÉRTÉKELÉSE* BECK MIHÁLY és GÁSPÁR VILMOS»* A tudománymetria (naukometrija, scientometrics) a tudományt olyan önszervező rendszerként vizsgálja, amelyet saját információinak áramlásai irányítanak, és fejlődését információáramlásainak mérésével és értékelésével tanulmányozza. A tudománymetria módszerei és eredményei iránt érdeklődőnek több — a témával kapcsolatos - könyv és folyóirat áll rendelkezésére. A magyar nyelven olvasható művek 1" 5 nagy száma mutatja azt a tudatos törekvést, hogy e fiatal tudományág eredményeit a magyarországi kutatók széles tábora megismeije és alkalmazza. A hazai tudományegyetemek publikációs tevékenységét a tudománymetria módszereivel még nem vizsgálták. 1982 októberében felkértük a Természettudományi Kar diplomás dolgozóit (oktatókat és kutatókat), hogy egy-egy kérdőív önkéntes kitöltésével járuljanak hozzá a TTK kutató munkájának tudománymetriai elemzéséhez. 314 kérdőívet küldtünk ki és 126 (40%) kitöltött adatlapot kaptunk vissza. Ügy tűnik, hogy az eredmények megismertetésének jószándékú törekvése ellenére, még mindig jelentős azoknak a tábora, akik eleve elvetik az ilyen jellegű vizsgálatok szükségességét. Ezt példázzák az olyan, indulatot sem nélkülöző kijelentések, hogy: „a tudományt nem lehet mérni" vagy „a tudományt nem mérni kell, hanem művelni". Derek de Solla Price megállapítása még ma is érvényes. „... Az egészet még bonyolultabbá teszi az a körülmény, hogy ezekben a vizsgálatokban a kutató válik saját kísérleti állatává, s hevesen (majdhogynem pszicho tikusan) reagál minden olyan próbálkozásra, amely őt magát és tevékenységét kívánja felmérni pontosan úgy, ahogy ő az univerzumot vizsgálja..." (lásd 1 irodalom 160. old.). E heves reakciók részben abból is származnak, hogy egyesek alapvetően félreértik a tudománymetria célkitűzéseit és nem ismerik módszereit. A tudománymetria módszere a „termodinamikának arra az eljárására emlékeztet, amellyel a gázok viselkedését vizsgálják... Nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy egy bizonyos, mondjuk, Pistának nevezett gázmolekula adott időpillanatban hol tartózkodik, s mekkora a sebessége. A teljes halmaznak csak egy átlagolt leírására törekszünk..." (lásd 1 irodalom 17. oldal). Sokan azért aggódnak, jogosan, mert nagy a veszély, hogy a kutatási teljesítmény elbírálását leszűkítik a tudománymetriai vizsgálatok eredményeire, vagyis a kutatási és elsősorban a publikációs tevékenység statisztikai módszerekkel történő elemzésével nyert adatokra. Egyértelműen le kell szögezni, hogy a bármilyen alapos és körültekintő tudománymetriai elemzés eredménye csak az egyik, bár alig vitatható, hogy jelentős eleme lehet a kutatási teljesítmény értékelésének. Ez a mérés azonban nem olyan jellegű mint mondjuk a hosszúság vagy a hőmérséklet mérése. A kutatási teljesítmény igazi értékét csak azok tudják megítélni, akik maguk is foglalkoznak vagy foglalkoztak tudományos kutatással. * Felsőoktatási Szemle (megj. alatt). A Szemle szerkesztősége hozzájárult a cikk e kötetben való publikálásához. »»Kossuth Lajos Tudományegyetem, Fizikai-Kémiai Tanszék, Debrecen.
