Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)
II. KÜLFÖLD - 2. Az alapkutatási tevékenység értékelése B. R. Martin és /. Irvine
II.2. AZ ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE* nEgy későbbi cikkében Cole és Cole 9 (23-24 old.) különbséget tesz az „abszolút minőség" (azaz az „abszolút igazságot" tartalmazó cikkek) és a „társadalmilag meghatározott minőség" között de még mindig állítják, hogy az idézetek „megfelelő mérőszámai a munka társadalmilag definiált minőségének". °Lásd pl. a 2, 7, és a 41 irodalmakat, PCole és Cole 1 0 (32—33 old.) így folytatja: „Vajon miért vesztegetné sok kutató azzal az idejét, hogy egy triviális hibára mutasson rá, illetve azt idézze? Nem is teszik ezt. Azok a munkák, amelyek triviálisak és ezért kritikus hangvételben idézik őket nem számíthatnak nagy idézetszámra." ^Az idézési jellegzetességek egy adott tudományterületen belül jelentősen változnak a szakterület nagyságától függően. így pl. Meadows és O'Connor 3 4 kimutatták, hogy az egy cikk irodalomjegyzékében megadott hivatkozások átlagos száma 7,1-ről 9,9-re ugrott az új és gyorsan növekvő pulzárkutatás első évében. Hasonlóképpen Suliivan és munkatársai 5 1 megfigyelték, hogy a nagy-energiájú fizika egyik alterületén, a gyenge kölcsönhatások kutatásában egy átlagos cikk irodalomjegyzékében található hivatkozások száma húsz év alatt megkétszereződött. Ezzel szemben egyesek úgy érvelnek (pl. 28 irodalom 30 old.), hogy a kutatási terület kiteijedése nem nagyon befolyásolja az összefüggést egy közlemény színvonala és a kapott idézetek száma között, mivel bár egy szűk területen csak kevesebb cikket lehet idézni, az egyes cikkek viszont szembeötlőbbek, mint egy hasonló minőségű cikk egy szélesebb szakterületen. Kétségeink kell legyenek azonban azt illetően, hogy e két ellentétes mérethatás pontosan kompenzálja egymást, és hogy vajon ennek következtében a minőség és az idézettség közötti összefüggés pontosan üyen módon „nagyítódik-e fel". "Például Meadows és O'Connor 3 4 (97 old.) úgy találta, hogy a pulzárkutatás első éve alatt az önidézetek az összes idézetek 15%-áról annak 10%-ára csökkentek, ahogy más szerzők idézhető munkái egyre inkább hozzáférhetővé váltak. sO. H. Lowry, minden idők leggyakrabban idézett kutatója, évente rendszeresen több ezer idézetet kap (annak többszörösét, mint akár a legkiválóbb kutatók), ezek többsége egy fehérje meghatározási eljárásra vonatkozik. Tekintve, hogy az eljárás ma már annyira bevett, az ember elgondolkozik azon, hogy vajon mindazok akik erre a munkára hivatkoznak, elolvasták-e felhasználás előtt? s zEz részben magyarázhatja Cole és Cole 8 ama ellentmondó következtetését, hogy „csak egy maroknyi kutató járul hozzá a tudományos haladáshoz". Vö. Inhaber és Przednowek 2 1 (33 old.): „A fél-tudományos és tudományos népszerűsítő sajtó jelentősen eltorzítja az elismerés különböző formáinak láthatóságát. Ez szakadékot nyithat a kutatási munka igazi és méltányolt minősége között." *y Hacsak a munka annyira nem kivételes, hogy egy előzetesen stagnáló kutatási területet újraéleszt, és ezt a hatást a terület határain messze túli területek is érzik. uVö. Lawani 2 8 (31 old.), aki megjegyzi, hogy az Észak-Afrikában közölt entomológiai cikkeket ritkábban idézik, mint a tengerentúl közölteket. "Lásd Whitely 5 5 (230 old.) aki talált némi bizonyítékot erre a „dicsfény-effektusra : „mihelyt egy kutató egyik cikkét idézik, másirányú cikkeinek idézésére is ébred ösztönzés. Ez részben a cikkek belső minőségének tulajdonítható, részben a szerző és munkája nagyfokú „láthatóságának". vKaplan 2 4 (183 old.) kifejtette, hogy az idézetelemzés tudományértékelési célú felhasználása megváltoztathatja az idézési gyakorlatot, és csillagászokkal folytatott beszélgetéseink során többen említették, hogy véleményük szerint egyes kutatók és csoportok már meg is kezdték az idézetelemzési rendszer kihasználását