Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 2. Az alapkutatási tevékenység értékelése B. R. Martin és /. Irvine

124 II.2. AZ ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE* ja (különösen ha figyelembe vesszük, hogy mennyi időt vont el az egyetemi oktatás), részben pedig az, hogy olyan cikkeket írtak, amelyek átlagban nagyobb hatással voltak a tudományos ismeretek fejlődésére. A Cambridge-i kutatók ezenkívül viszonylag sok gyakran idézett közleményt produkáltak,

2 ami összhangban van peer-jeik megítélésével, miszerint több nagyobb felfedezést tettek. (2) A holland rádiócsillagászok ugyanannyit, vagy majdnem ugyanannyit értek el, mint Cambridge-i kollegáik, ami a tudásanyaghoz való hozzájárulásukat illeti. Mint Cambridge esetében, mindegyik kutató átlagban nagyszámú cikket írt, úgyhogy átfogóan a csoport több közleményt publikált, mint a Cambridge-i. A peer-módszer eredményeiből azonban az következik, hogy a hollandok nagyobb mértékben gyarapították a tudományos ismereteket, mint a Cambridge-iek. Ebből viszont az következik, hogy az egyes holland közlemények nem járulnak hozzá a lényegi tudásanyaghoz olyan mértékben, mint a brit csoport esetében, és ezt a következtetést szemmelláthatóan a csoport kutatásai - noha bőkezűbb anyagi támogatást élveztek - jelentősen kevesebb gyakran idézett cikket eredményeztek, és - peer-jeik véleménye szerint - kevesebb felfedezéshez vezettek, mint Cambridge-ben. (3) A Bonnban dolgozó rádiócsillagászok nagy száma biztosítja, hogy bár a fejenkénti publikációszám valamivel kisebb, a csoport egésze sok tudományos közleményt bocsátott ki. A csoport hozzájárulása az átfogó tudományos haladáshoz azonban — legalábbis a peer-módszer eredményei szerint - nem éri el a Cambridge-i és a holland csoportokét. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy az egyes német közleményeknek átlagban jóval kisebb hatása van a tudásanyag fejlődésére, amely következtetés ismét egybeesik a közleményenkénti idézetszámokkal. Ezen kívül a bonni csoport nem túl sok gyakran idézett cikket közölt, és az peer-ek szerint nem tett túl sok „felfedezést" sem. (4) Jodrell Bank esetében a csoportnak, mint egésznek a közleményszáma viszonylag kicsiny, ha a többi három obszervatóriumhoz hasonlítjuk, még akkor is, ha figyelembe vesszük az oktatási munkát, és az új interferométer projektre irányuló erőfeszítéseket. Ezt a némiképpen alacsonyabb produktivitási szintet részben ellensúlyozza, hogy olyan cikkeket közöltek, amelyek hatása a holland és német cikkekénél nagyobb. A peermódszer szerint azonban a Cambridge-i és a holland csillagászoknak a tudományos ismeretekhez való teljes hozzájárulása jelentősen nagyobb, mint a Jodrell Bank-ban dolgozó kollegáké. A német csoport hozzájárulásai is kissé nagyobbak, noha figyelembe véve, hogy az effektív kutatószám szerint (lásd a 4. táblázatot) a német csoport több, mint kétszer akkora, mint a Jodrell Bank-i csoport, bármiféle különbség e két csoport hozzájárulásában a tudományos előrehaladáshoz főként ebből a méretkülönbségből eredhet. A gyakran idézett cikkek számában valóban nincs különbség - ebből a szempontból egyik csoport sem ért el különösebb eredményeket, ha az NFRA-hoz, vagy különösen Cambridge-höz hasonlítjuk. Nem feladatunk ebben a tanulmányban az egyedi kutatóközpontokra nézve speciális ajánlásokat tenni. Ez azoknak a tudománypolitikusoknak a dolga, akik az alapkutatás megszervezéséért és finanszírozásáért felelősek. A döntések, amelyeket ők hoznak olyan tényezőktől függnek majd, mint a rendelkezésre álló pénzügyi feltételek, az okok elemzésétől, hogy miért értek el egyes csoportok kevesebbet, mint mások, és azt illető megítélésüktől, hogy lehet-e olyan intézkedéseket hozni, amelyek a kevésbé sikeres kutatóközpontok teljesítményeit javítják. Így pl. az egyik tényező, amely nyilvánvalóan befolyásolja a rádió-obszervatóriumok kutatási teljesítményét az alkalmazott készülékek és műszerek típusa. A gyakran idézett cikkek számára és a peer-módszer eredményeire alapozott mutatók azt