Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 2. Az alapkutatási tevékenység értékelése B. R. Martin és /. Irvine

II.2. AZ ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE* tethetők ki (pl. az idézési gyakorlatból). Az adott munkára irányuló idézetek száma nem közvetlen tükröződése (mértéke) a minőségnek vagy a fontosságnak, még csak a hatásnak sem. Az idézettség (idézési gyakoriság) a tudományos közlemény hatásának részmutatója, azaz egy olyan változó, amelyet részben meghatároz a munka hatása a tudományos tudásanyag fejlődésére (a), egyéb tényezők, beleértve a különféle társadalmi és politikai hatásokat, így a közlési szokásokat (pl. a különböző országok, szakterületek és intézmények különböző egyéneinek olvasási és hivatkozási szokásait), az előléptetés, az állandó státus vagy a kutatási támogatások megszerzésében az idézetszámra helyezett hangsúlyt/ és a szerzők, előző munkáik és az őket alkalmazó intézmény „láthatósági" fokát(b). Akárcsak a közleményszámok esetében, nem feltételezhetjük, hogy a (b) effektusok viszonylag elhanyagolhatók az (a) effektusokhoz képest,

w és azt sem, hogy (b) lényegében véletlen befolyások összessége, amely effektusok nagy kutatóminta vagy hosszabb időszakok esetében kiegyenlítik egymást. A (b)-t felépítő „egyéb tényezők" nagyobbára inkább társadalmi és politikai természetűek, mintsem tisztán „tudományosak", és míg egy-két hatásuk az idézettségre véletlenszerű lehet, mások várhatóan szisztematikus módon változnak a különböző gondolati és társadalmi „lokációjú" kutató egyénekre vagy csoportokra. Az (a) és (b) viszonylagos jelentősége az idézettségben csak tapasztalati úton állapítható meg — pl. úgy, hogy megvizsgáljuk, vannak-e a különböző kutatócsoportok idézési magatartásában szisztematikus változások." Amint az idézettséggel szembeni elvárásokat csökkentjük, és csak azt igényeljük, hogy a tudományos hatás részmutatója legyen (nem pedig a minőség vagy a fontosság mérőszáma), akkor az idézetekkel kapcsolatos, fentebb tárgyalt metodikai problémák némelyike nayobbára kiküszöbölhető. Egy fontos úttörő munkát esetleg eleinte keveset idéznek, ez azonban azt sugallja, hogy a közleménynek kezdetben kicsiny a hatása is, mindaddig amíg fontosságát végül felismerik, úgyhogy az idézetek száma mégiscsak korrelál a hatással. Az idézetek kezdeti kis száma ezért inkább a tudományos közösség és közlési rendszere szerkezetének és szervezetének visszatükröződése, mintsem az idézetelemzés valamilyen lényegi gyöngeségének következménye (lásd 28 irodalom, 29 old.). Ténylegesen az idézettség felhasználása azon úttörő jelentőségű munkák azonosítására, amelyek fontosságát nem ismerték fel azonnal, talán az első lépés abban az irányban, hogy megbizonyosodjunk fontosságuk felismerése miért nem következik be mindig gyorsan. Továbbá egy vitákat kiváltó ellentmondásos, de alacsony színvonalú vagy éppen „hibás" közlemény nagy hatással lehet, nyomában további kutatást keltve, amelynek célja e munka tökéletesítése vagy elvetése. Ha egy ilyen közlemény sok idézetet kap, ebben hatása és nem minősége tükröződik (vö. 9 irodalom, 25. old.), ennek következtében azt is jelzi, hogy mennyire stimulálja a tudományos haladást, tehát mennyire járul ahhoz hozzá. Harmadsorban, ha az idézettséget egy közlemény hatásának reflexiójaként, nem pedig minősége vagy fontossága visszatükröződéseként tekintjük, akkor azt a tényt, hogy bizonyos alapelvek teljes beépülése esetén az eredeti közlemények aktuális idézettsége csekély, úgy magyarázhatjuk, hogy az eredeti munkák jelenlegi közvetlen hatása kicsiny. Például Einstein 1905 évi cikkeit még ma is rendkívüli fontosságúnak tekintjük, mégis ezek ma már kis hatásúak és kevés idézetet váltanak ki, ugyanis ma már alig akad valaki, aki az eredeti cikkeket olvasná. Mielőtt a tudományos tudásanyagba való beépülésüknek azt a mai fokát elérték, e cikkek sokkal nagyobb hatásúak voltak és a korabeli egyéb közleményekhez képest, föltehetően nagyon sok idézetet kaptak. Ezóta e cikkek hatása csökkent, míg a bennük levő gondolatok fontossága nagy maradt, és áttevődött második, harmadik és további cikkgenerációkon át, amelyek mindegyike valószínűleg idézte a „szülő" cikkgenerációt, de a „nagyszülőt" és az azt megelőző cikkeket már nem (vö. 31 irodalom 1215 old.). így tehát, úgy tűnik nem lehet kifogásunk az ellen, hogy