Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 2. Az alapkutatási tevékenység értékelése B. R. Martin és /. Irvine

II.2. AZ ALAPKUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE* nehézségbe, amikor a befektetések (input) megfelelő mutatószámait keressük, az eredmény (output) megfelelő mérése súlyos fogalmi és metodikai problémákat vet fel. Ez abból származik, hogy az alapkutatási tevékenység eredményei, outputjai túlnyomórészt megfoghatatlan természetűek. Valóban, az eredmény igazi természete tudományfilozófiánktól függ (pl. attól, hogy a tudományos tudásanyagot kumulatív természetűnek tekintjük-e, vagy pedig előrehaladását, mint forradalmi átalakulások sorozatát képzeljük-e el,

2

5 függ továbbá a tudományos intézmények szociológiai megközelítési módjától. A probléma részben abból ered, hogy a tudományos fejlődéshez sokféle módon lehetséges hozzájárulni. Míg nagyobb „felfedezések" csak nagyon kevés kutató nevéhez fűződnek, a legtöbb kutató viszonylag kicsiny adagokkal járul hozzá egyetemes tudásunkhoz (például pontosabb mérések formájában). A tudomány haladásához nyilvánvalóan mindkét hozzájárulási forma, típus lényeges. Továbbá mindazok a kutatók, akik elsősorban tanítók, adminisztrátorok vagy technikusok, döntő szerepet vállalnak a tudományos haladásban (lásd 28 irodalom, 26. old.). Noha vannak még más ilyen oldalai is a tudományos tevékenységnek, itt most a tudományos tudásanyaghoz való hozzájárulásokra összpontosítunk, azok értékelésével foglalkozunk,

6 hiszen ezek kapcsolódnak az alapkutatás elsődleges céljához a legközvetlenebbül. Az egyéneknek vagy kutatócsoportoknak a tudományos tudásanyaghoz történő hozzájárulásait különböző mércékkel mérhetjük. Ezek közé tartozik egy adott időszakban vagy adott erőforrásmennyiségből előállított tudományos közlemények száma, az a gyakoriság, amellyel ezeket a közleményeket más cikkekben vagy könyvekben idézik, az ugyanazon területen kutató szakemberek (peer-ek) véleménye a közölt munkák jelentőségéről, a „felfedezések" vagy egyéb nagyobb tudásbeli áttörések száma, vagy a munkák szerzői részére juttatott elismerés (pl. kitüntetések vagy díjak formájában). Néhány ilyen mutatószám viszonylag könnyen használható kis léptékekben, de sok tudományterületet, országot, vagy hosszabb időtartamot felölelő elemzésekben ezeknek a mutatóknak a gyakorlati használata nehéz (lásd 14 irodalom, 4. old.). Ebben a cikkben azt mondjuk ki, hogy noha az alapkutatás abszolút mennyiségi mérése nem lehetséges, különböző kutatócsoportok tudományos teljesítményei között lehetséges hasznos és érvényes összehasonlításokat tenni. Ennek feltétele az, hogy az összehasonlítandó csoportokat igen gondosan válogassuk ki, és alaposan átgondoljuk, hogy a kutatási eredmények különféle mutatószámai valójában mit is mérnek. Kutatási tevékenység, kutatási eredmények és tudományos haladás Mielőtt az alapkutatási eredmények különböző mutatószámait vennénk szemügyre, hasznos lesz a kutatók teljesítményének különböző oldalait egymástól különválasztani, és megkülönböztetni a kutatási tevékenységet, a kutatási eredményeket és a tudományos haladást (lásd 37 irodalom, 268 old.). Az első, a kutatási tevékenység a befektetett erőforrások felhasználásával kapcsolatos, így olyan tényezőkkel áll összefüggésben, mint az érintett kutatók száma, a kutatásaikkal kapcsolatos kiadások, idejüknek az a hányada, mit kutatással töltenek, és az őket támogató segédszemélyzet száma (pl. technikusok és adminisztrátorok formájában). A második aspektus arra vonatkozik, hogy milyen mértékben vezet az erőforrások felhasználása tudományos eredmények termelésére. Ezek az eredmények általában kutatási közlemények formáját öltik, noha a kutatók más, nemformális csatornákon keresztül is kommunikálnak egymással, így levelezésben, szemináriumokon és személyes beszélgetések során.

d A harmadik fogalom, a tudományos haladás, arra utal, hogy milyen mértékben