Schubert András, Zsindely Sándor, Glänzel Wolfgang, Braun Tibor (szerk.): A tudományos publikációs tevékenység mutatószámai az MTA természettudományi, műszaki, orvostudományi és agrártudományi kutatóhelyein 1976–1980 (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 2., 1982)
I. BEVEZETÉS
14 hatják új tudományos eredmények létrehozásában, ill. ennek kapcsán milyen mértékben ismeri el és teszi magáévá azt a szakmai közvélemény. Nem kétséges, hogy egy tudományos munka „valódi értékének" megítéléséhez sok esetben igen hosszú időre és rendkívüli szakértelemre van szükség. A tudományos publikációs tevékenység kialakult szokásai azonban segítséget nyújtanak ahhoz, hogy viszonylag gyorsan és a szakterület mélyebb ismerete nélkül is megbecsülhessük a publikációknak a fenti értelemben vett értékét. A tudományos közösség mérvadó tagjai egyrészt a kéziratról adott szakmai bírálattal, másrészt a publikációra való hivatkozással adhatják látható jelét annak, hogy a benne foglalt eredményt elfogadják, illetve használják-e. Mivel a kéziratok bírálatának szigora és alapossága általában a folyóiratok szakmai tekintélyével és olvasottságával párhuzamosan növekszik, a megjelenési hely kétszeresen is utal a publikációban foglalt eredmények használhatóságának esélyeire; egy rangosabb folyóiratban megjelent cikk egyrészt nagyobb valószínűséggel elégít ki magasabb tartalmi követelményeket, másrészt a szakterület művelőinek szélesebb körében válik ismertté, mint egy kevésbé rangos folyóiratban megjelent társa. A fentiek szellemében a tudományos kutatás a tudományos közleményeknek, a kommunikáció csatornáinak és a publikációk újabb publikációk formájában megnyilvánuló fogadtatásának (idézett ség ének) tükrében jellemezhető. A modellek fenti felsorolásából nyilvánvaló, hogy a tudományos kutatás a publikációs — kommunikációs vetületen kívül több más lényeges aspektusból is értékelhető, elemezhető. Jelen elemzés hangsúlyozottan a publikációs tevékenységre szorítkozik, de ez semmiképpen nem kívánja csökkenteni a többi szempontjelentőségét, hanem éppen e vizsgálatok korlátaira hívja fel a figyelmet. A különböző modelleken alapuló elemzések nem vetélytársai egymásnak, hanem csak egymás mellett, egymást kiegészítve tölthetik be a tudománypolitikai döntéseket segítő szerepüket.
