Schubert András, Zsindely Sándor, Glänzel Wolfgang, Braun Tibor (szerk.): A tudományos publikációs tevékenység mutatószámai az MTA természettudományi, műszaki, orvostudományi és agrártudományi kutatóhelyein 1976–1980 (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 2., 1982)

ELŐSZÓ (Pál Lénárd)

ELÖSZÖ irta Pál Lénárd a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára A tudományos kutatás növekvő társadalmi fontossága egyre inkább sürgeti olyan módszerek kidolgozását, amelyek lehetővé teszik és valamiféle módon megkönnyítik a valódi eredmények felismerését és várható hatásaik előrejelzését. A tudományos teljesítmények lényegének és minőségi jegyeinek felismerése igen nehéz feladat. A tudomány történetéből számos példát lehetne említeni, amelyek azt mutatják, hogy az eredmények megszületésekor sokszor maguk az alkotók sem látták azoknak valódi értékét és az autentikusnak tekintett tudományos közvélemény pedig nem egyszer hibásnak és veszélyesnek minősítette az új irányzatokat elindító eredményeket. Hosszan lehetne folytatni a tudományos eredmények értékelésének nehézségeit, úgy vélem azonban, hogy előremutatóbb dolog olyan módszerekkiválasztásának és alkalmazásának kezdeményezése, amelyek bizonyos kritérium-rendszer alapján módot nyújtanak a tudományos eredmények jellemzésére. Tudatosan nem használom a minősítés vagy értékelés kifejezéseket, mert bár az eredmények jellemzésére szolgáló módszerek szolgáltatnak valamiféle minősítést kifejező mutatókat, mégis úgy vélem, hogy a tudományos teljesítmények valódi értékének „megmérése" csak megfelelő időtávlatból kísérelhető meg. A kutatások helyes orientálása érdekében szükség van arra is, hogy a teljesítmények értékéről viszonlylag rövid idő eltelte után véleményt lehessen alkotni. Ebben a vélemény-alkotásban kiemelkedő fontossága van — elsősorban az alapkutatások területén — annak a tükröződésnek, ami az elért eredményekkel kapcsolatban a nemzetközi tudományos szakirodalomban megjelent. Aligha lehet vitatni, hogy elenyészően kicsiny a valószínűsége annak, hogy valamilyen valóban értékes publikált eredményre évek hosszú során keresztül senki se figyeljen fel. Az a tapasztalat, hogy a tudomány frontvonalaiban bekövetkező előretörés mindig izgalmat, élénk reagálást vált ki és ez az izgalom, érdeklődés visszatükröződik a nemzetközi folyóiratokban megjelenő publikációkban. Akik a tudományban ,időjárás" vagy legalább „széljárás" változást tudtak előidézni, azok tevékenységét maradandó, jól felismerhető nyomok örökítik meg a tudományos közleményekben. Ezért úgy vélem, hogy érdemes ügyes és tudományosan megalapozott módszerrel „átvilágítani" a folyóiratokat, hogy felleljük a nyomokat, amiket a hazai kutatókollektívák hagytak hátra. Ezekből a nyomokból körültekintő módszerrel megfelelő következtetések vonhatók le az egyes kutatókollektívák működésének jellemzésére. Sajnos, az is előfordulhat, hogy nem találunk nyomokat, mert nincsenek és ez azt jelenti, hogy ami történt, amit ugy mond eredményként publikáltak, az hatástalan volt. Az ilyenfajta elemzések egy-egy esetben adhatnak pontatlan eredményt, azonban az esetek elég nagy halmazán végzett vizsgálatok már statisztikusán szignifikáns következtetésekre jogosítanak fel bennünket. Az átvilágítást szolgáló tudománymetriai módszereknek megvannak a törvényei; ezek a törvények statisztikus törvények és így a módszerre alapozható kijelentések is statisztikus jellegűek. Ezért mindig óvatosan kell kezelni a viszonylag kevés adatra épülő mutatókat. Teljesen világosan kell látnunk, hogy ebben a füzetben közreadott számok önmagukban nem tekinthetők a Magyar Tudományos Akadémia intézeteiben végzett alapkutatási munka minősítésének. Arra azonban mindenképpen felhasználhatók és felhasználandók, hogy más tényezők mérlegelése mellett elgondolkozzunk azon, mi is rejlik a közreadott mutatószámok mögött. Az alkalmazott és fejlesztő kutatások értékelése természetesen teljesen más megközelítést igé-