Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)

II. ORSZÁGOK ÉS SZAKTERÜLETEK - 5. A szakirodalom növekedése és avulása: az aktivációs analízis példája

II. 5. A SZAKIRODALOM NÖVEKEDÉSE ÉS AVULÁSA: AZ AKTIVÁCIÓS ANALÍZIS PÉLDÁJA* Egy-két szakmai cikket majd minden vegyész olvas, közülük egyesek esetenként írnak is egyet. Viszont minden olvasó tapasztalhatja a tudományos szakirodalom szüntelen növekedését; a 35 évnél fiatalabbak úgy vélik, hogy az irodalom egykor áttekinthetőbb, kezelhetőbb volt, a 45 évnél idősebbek pedig tudják, hogy valóban az is volt. Van-e valóságtartalma ezeknek az emlékképeknek? Ha a folyóiratirodalom tényleg kisebb terjedelmű volt a múltban, hogyan és mikor növekedett ekkorára? S ami fontosabb, növekedése nem jár-e együtt az elévüléssel? Számos szerző foglalkozott az irodalom elburjánzásának általános témájával s néhány észrevételt (törvényt?) már le is szűrtek. Derek de Solla Price feltehetően a legismertebb közülük; két könyve: Kis tudomány, nagy tudomány,

1

4 valamint A tudomány Babilon óta

1

3 kellemes olvasmány mindazoknak, akik a tudomány előrehaladását érdeklődéssel kísérik. S ha akadna olyan, aki azt hiszi, hogy a tudománymetria minden praktikus érték s haszon nélkül való, olvasson el néhány frissebb keletű tanulmányt,

3

6» 7

1> 7

2 amelyek javasolják, hogy az idézések száma szolgáljon egy tudományos életpálya sikerének elsődleges mutatójául (erre a későbbiekben röviden kitérünk). Nemrég megjelent könyvében Menard tovább fejleszt néhány de Solla Price-féle témát s alkalmazza is Price eljárását néhány területen, elsősorban a geológiában. Menard kitér a részterületek növekedésére is és külön figyelmet szentel annak a jelenségsorozatnak, ahogyan ezek a részterületek rendre átmennek egy gyors serdülés, az érettség, majd végül a megállapodottság fázisain, mintegy teljes párhuzamban az emberi élet szakaszaival.

73 Brooks és Smythe

7

4 „Az analitikai kémia fejlődése 1910 és 1970 között" címen cikket közöl, amely valójában a témáról szóló szakirodalom fejlődéséről szóló tanulmány. Egyikünk (Braun T.)

7

5 e cikkhez írt megjegyzéseiben a tudományos irodalom növekedésére vonatkozó legfontosabb információkat így összegzi: „A tudományos közlemények számának növekedése exponenciális jellegű. Ez érvényes minden tudományágra

1

0» 1

4> 7

6 de néhány egyedi területre is. Szokásos az exponenciális folyamatot egy növekedési ütemmel jellemezni, amelyet összehasonlítanak az egész kémia, vagy más területek növekedési ütemével.

7

3 Különböző ütemű exponenciális jellegű folyamatok összehasonlításának egyszerű és célszerű módja a kétszereződési idők megadása (kétszereződési időn azt az időtartamot értjük, amely alatt az irodalom a kétszeresére nő, feltéve, hogy a növekedési ütem közben állandó marad). Az analitikai irodalom teljes terjedelmének becslésére tett minden kísérlet számos ésüokrétű problémával jár, olyannyira, hogy kételyek merülnek fel minden ilyen becslés értékét illetően. Úgy tűnik, a legmegbízhatóbb eljárás az, ha a különböző analitikai eljárások fejlődési ütemeit tekintjük s ezeket hasonlítjuk össze." Mivel e tanulmány szerzői az analitikai kémia olyan részterületén tevékenykednek, amely 35 évvel ezelőtt még nem létezett, érdekesnek és tanulságosnak ígérkezett az aktivációs analízis és azon belül néhány rokon eljárás irodalmának vizsgálata. Egyikük (W. S. Lyon) az Analytical Chemistry-ben korábban már beszámolt az aktivációs analízis irodalmának néhány vonatkozásáról három nemzetközi találkozó anyagának tükrében.

7

7 *T. Braun, W. S. Lyon, E. Bujdosó, A nalytical Chemistry, 49 (July 1977) 682A-688A. 0