Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)

I. BEVEZETÉS - 2. A tudománymetria eredményeinek rövid összefoglalása

I. 2. A TUDOMÁNYMETRIA EREDMÉNYEINEK RÖVID ÖSSZEFOGLALÁSA* Az Akadémia testületi tevékenységének egyik fontos, periodikusan visszatérő feladata az egyes tudományágazatok helyzetének, fejlődésének elemzése és az eddigi eredményekre épülő hosszabb-rövidebb távú tervek elbírálása. A szakigazgatási szervek igyekeznek ezekre a bírálatokra támaszkodni, sok esetben azonban a testületi állásfoglalás nem eléggé egyértelmű ahhoz, hogy a döntéshozatalhoz megfelelő alapot szolgáltasson. Ezért mindazok, akik munkabizottsági, bizottsági vagy osztályszinten részt vesznek ebben a tevékenységben, már hosszú ideje keresik a módját, hogyan lehetne a véleményezési rendszert objektívebbé tenni. A kutatóhelyi beszámolók és tervek jelenlegi „anonim" bírálóit két tényező befolyásolja: egyrészt véleményük eleve szubjektív, másrészt tudatában is vannak véleményük szubjektivitásának, tehát tartózkodnak a szélsőséges (főképp a rossz) vélemény kimondásától. Nehezíti helyzetüket az is, hogy a kutatóhelyi beszámolók készítésének egységes szempontjai ellenére, a rendelkezésükre bocsátott anyag annyira heterogén, hogy relatív értékrendet sem lehet megbízhatóan felállítani. Ezen a helyzeten javítandó, a Kémiai Tudományok Osztályának elnöke már 1972-ben kinevezett egy ad hoc bizottságot, amelynek jelen cikk szerzői is tagjai voltak. Ez a bizottság sem tudott azonban kielégítő megoldást ajánlani, mert a számba jöhető „mutatók" objektivitását a bizottság tagjai szubjektív véleményük alapján tartották jónak vagy vonták kétségbe. Ezért célszerűnek látszott a számunkra, hogy egy sok szempontot figyelembe vevő tudománymetriai tanulmányt készítsünk, amely objektív adatokkal erősíti meg azt a véleményünket, hogy a tudományos tevékenység mennyisége, minősége és hatékonysága valóban mérhető. A tudománymetria (naukometrija, scientometrics) a tudománytan aránylag fiatal területe, amelyet szovjet kutatók kezdtek önálló ágazatnak tekinteni a hatvanas évek végén.

1® Tudomásunk szerint hazánkban e területtel eddig még nem foglalkoztak, kivéve egy 1970-ben megjelent általános tudománytani rövid ismertetést, amelyből itt idézünk:26 „Részben tudománytörténeti, részben tudományfejlődéstani jellegűek azok az utóbbi időben elterjedt — és ugyancsak erőteljesen interstrukturális — kísérletek, amelyek a tudomány fejlődésének olyan törvényszerűségeit tanulmányozzák, amelyek a tudomány méretei növekedésének, terjedelme gyarapodásának problémáit ölelik fel. A tudomány funkcionálásának a statisztika és matematika (illetve matematikai statisztika) módszereivel történő tanulmányozását jelenleg az iparilag fejlett országokban olyan mértékben folytatják, hogy e kutatási terület külön elnevezést is kapott: a tudománymetria nevet" ... „A tudománymetria feladata az is, hogy kutassa a kvantifikálhatóság kritériumait, lehetőségeit, érvényességi körét és korlátait, s szükség esetén megtegye a megfelelő kritikai észrevételeket is." Nem kívánunk e helyen a terület irodalmáról teljes és részletes összefoglalást adni. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a tudománymetriai módszerek e dolgozat elején említett kérdésekre való alkalmazása még fejlődésének kezdeti szakaszában van, és ez a megjelent publikációkban híven tükröződik.

2

7-33 *Ruff Imre, Braun Tibor, Magyar Tudomány, 22 (1977) 117-125.