Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)
III. TUDOMÁNYOS FOLYOIRATOK - 2. Hol publikálnak a magyar kutatók? Mennyiben tükrözik az Akadémia Actái a magyar tudományt?
III. 2. HOL PUBLIKÁLNAK A MAGYAR KUTATOK? MENNYIBEN TÜKRÖZIK AZ AKADÉMIA ACTÁI A MAGYAR TUDOMÁNYT? Amikor Actáink helyzetéről, a magyar kutatók kialakult publikációs szokásairól szó esik, mindenki úgy érzi, hogy meglátásai helyesek és azokat pontosan meg tudja fogalmazni. Ritkábban tudatosodik bennünk, hogy „sajátunkként" hangoztatott véleményünk sokszor a kialakult kollektív értékítélet lecsapódása vagy visszacsengése, melynek megcáfolására nem tudunk bizonyítékokat felhozni. De ha megerősítésüket kérné valaki, alátámasztásukra vajon tudnánk-e tárgyilagos és konkrét adatokkal szolgálni? E cikk szerzői már jóval e vita megindulása előtt megkezdtek és a közelmúltban befejeztek egy olyan statisztikai vizsgálatot, amely megérzéseinket vagy előítéleteinket számszerű mérési adatokkal alátámaszthatja vagy korrigálhatja. 15 2 Ez késztetett bennünket a vitához való hozzászólásra. Az Acták jelenlegi állapota egy circulus vitiosus következménye. Kutatóink azért küldik eredményeik legjavát külföldi folyóiratokhoz közlésre, mert úgy vélik, hogy az Actáink által biztosított publicitás nem kielégítő, - ahogy Marton János írja: 15 3 áldozatot hoznának az Actákban való megjelentetéssel, mert — indokolatlanul — leárnyékolnák saját eredményeiket azokhoz a körülményekhez képest, amelyeket egy jó külföldi folyóiratban való közlés biztosítani tud. De vajon miért nem kielégítő az Actáink által biztosított publicitás? Mert kutatóink eredményeikjobbik felét külföldi folyóiratokban közlik. De természetellenes-e egyáltalán ez a circulus vitiosus? A tudomány eddigi fejlődése sok szempontból az önszervező rendszerek törvényszerűségeit követte. Az önmagát szervező rendszerben pedig az olyan visszacsatolás, mint amit az imént circulus vitiosusnak neveztünk, az egyik leggyakoribb jelenség. Kovács István akadémikus „Hol publikáljanak a magyar kutatók?" c. cikkének 15 4 szinte minden során érződik a témakörrel kapcsolatos felelősség mélysége. A témakört, — mint az érintettek többsége —, mi is a saját szemszögünk alatt látjuk. Talán ezzel is magyarázható, hogy a megoldást illetően nála kevésbé vagyunk optimisták. Úgy véljük, hogy a kutatók öntudatára való apellálás nem lesz elegendő. Magyar szerzőkörüket az Acták veszítették el, az Actáknak kell tehát lépéseket tenniük visszaszerzésükre is. Egy hétköznapi hasonlattal élve; nagyon kevés olyan vevőt fogunk találni, aki egy ideje rosszabb minőségű árut gyártó vállalatot abban a reményben fog vásárlásaival továbbra is támogatni, hogy a vállalat egyszer újra talpra áll majd, és akkor ismét jó minőségű árut fog fogyasztóinak kínálni. Valószínűbb, hogy addig (és kérdés, hogy csak addig-e) átpártol a jobb minőséget kínáló konkurrenciához. Főleg, ha ez semmivel sem kerül többe. Védegylet persze volt már Magyarországon, de az Acták „(áru)cikkei" főleg „exportra" készülnek. Kovács István akadémikus védelmébe veszi az Acta Physicdt. 15 4 A kéziratok átfutási idejének jelentős lerövidítése, a lektori díjazás hatékonyabbá tétele kétségtelenül helyes intézkedés. Szabados József az Acta Mathematicával kapcsolatban ír 15 5 szinte csupa jót, éppen az általában „neuralgikus" pontok vonatkozásában; a szakmai színvonal magas, a folyóirat megjele*Nagy József, Ruff Imre, Braun Tibor,/Magyar Tudomány, 24 (1979) 207-216.
