Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)

ELŐSZÓ (Szentágothai János)

ELŐSZÓ írta Szentágothai János a Magyar Tudományos Akadémia elnöke A modern társadalmakban — fejlettekben és kevésbé fejlettekben egyaránt — a tudomány iránti igény szinte robbanásszerűen fejlődik. A második világháború utáni, számos „visszahúzó" tényező ellenére, egészében mégis a világgazdaság aránylag egyenletes fejlődésével járó történelmi szakasz világszerte lehetővé tette a tudományos kutatás fejlesztésének ún. „extenzív" szakaszait. Ez a korszak most úgy tűnik, végérvényesen — vagy legalábbis igen hosszú időre — lezárult; a gazdasági lehetőségek és anyagi erőforrások extenzív fejlesztése szinte mindenütt leállt és helyette mindenütt az erők és lehetőségek jobb koncentrációját biztosító stratégia vált parancsoló szükséggé. Ezt a tudományos kutatásokra is, sőt itt talán még fokozottabban érvényes általános követelményt a tudományos teljesítmény objektív értékelésének igényét, mind a kutató egyén, mind szűkebb és tágabb közösségei (kutatócsoport, intézmény, tudományterület, stb.) vonatkozásábanjelentősen felfokozta. Az előttünk fekvő mű jelentőségét ebben az összefüggésben kell szemlélnünk, és nyugodtan tekinthetünk elébe a hazai tudomány fejlődése körül felelősséget érző kritikus, de ugyanakkor objektív olvasó véleményének. Úgy érzem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia szervei e sorozat megindításával, a könyv szerzői pedig e mű alapjait megvető kezdeményezésükkel és munkájukkal egy, az Akadémia hagyományaihoz méltó és társadalmi méretben nagyfontosságú fejlődést indítanak meg. A tudományos kutatás az emberi tevékenységek közül viszonylag kevesek által űzött foglalkozás. Jelenleg a tudományos kutatást „fejlett"-nek mondható szinten művelő országok lakosságának mindössze 0,4—0,6 százaléka sorolható a tudományos kutatók közé. Ez a társadalmi réteg szinte elenyészően kicsi a termelésben és szolgáltatásban foglalkoztatottak számához képest. Talán ezzel magyarázható, hogy míg a termelési és szolgáltatási tevékenység tudományos ill. mennyiségi módszerekkel való vizsgálata több mint százéves múltra tekinthet vissza, a tudományos kutatás és az ezt végző társadalmi réteg hasonló módszerekkel való tanulmányozása csak a legutóbbi évtizedek terméke. A tudománymetria intézményesítését D. de Solla Price „Kis tudomány — nagy tudomány"* könyvének 1963-ban történt megjelenéséhez szokták kötni. Ő alkalmazta legáltalánosabban a statisztikus módszereket a tudományos kutatási tevékenység számos összefüggésének, működési mechanizmusának tanulmányozására. A „tudománymetria" elnevezés azonban nem tőle, hanem V.V. Nalimovtól és Z.M. Mulcsenkótól** származik, akik 1969-ben megjelent könyvük címéül is ezt a szót választották. A magyar társadalomtudományi irodalomban több nyomát találjuk annak, hogy kutatóink röviddel Price könyvének megjelenése után már tudtak erről a műről. Mégis több, mint egy évtized telt el addig, míg az első magyar vonatkozású és magyar szerzők által közzétett tudománymetriai tárgyú cikk napvilágot látott. Az ok talán abban keresendő, hogy a tudománymetria módszerei sok tekintetben hasonlítanak a természettudományos kutatás módszereihez. Nem lehet véletlen tehát, hogy első művelői természettudományok területeiről származnak. Megalapí*A könyv magyar nyelvű kiadása 1978-ban jelent meg. **A könyv magyar nyelvű kiadása 1980-ban jelent meg.