Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)
VI. A TUDOMÁNYOS PUBLIKÁLÁS ÉS KOMMUNIKÁLÁS - 1. A publikálás és kommunikálás szerepe és jelentősége a korszerű természettudományos kutatásban. Gondolatok a hazai tudományos kommunikációs stratégia körvonalazásához
250 A PUBLIKÁLÁS ÉS KOMMUNIKÁLÁS nyétől, hiszen eredményei szakmai értékét csak ők képesek lemérni. Gondoljunk csak arra, hogy milyen visszatetszést kelt a tudományos közösségben, ha valaki ettől eltérő módon és más fórumon keresi a tudományos érvényesülést. A kutató és a közösség viszonyára érdekes kettősség jellemző: a kutató keresi az egyenrangúak elismerését, aláveti magát a tudományos közösség ítéletének, bízván annak helyességében, ugyanakkor tart is a közösségtől — hiszen ennek tagjai versenytársai. 18 4 Ez a kettősség hozza létre azt a kritikai légkört, amely a fejlődést szavatolja. A kutató fő törekvése ÚJ eredmények, összefüggések felfedezése, vagy régi ismeretek új elméletbe, rendszerbe tömörítése. Ahhoz, hogy ezek beépüljenek a tudomány ismeretanyagába, valamint újabb vizsgálatok kiindulópontját képezhessék, előbb ezt az „újat" a közösség tagjainak meg kell ismerniök, érteniök, erősíteniük és befogadniok. Ehhez, az asszimilációhoz hasonlítható folyamathoz azonban az eredményeket feltétlenül nyilvánosan teijeszteni kell. A tudományjelenlegi működési mechanizmusának tehát az eredmények kommunkálása az egyik leglényegesebb jellemvonása. 18 8 A tudományos kommunikálás A tudományos kommunikálásnak a kutató szintjén működő mozgatórugói még nem teljesen tisztázottak. Pszichológiai és szociológiai összetevői az új megismerésének esztétikai örömétől egészen „világi" törekvésekig terjednek. Ez utóbbiban talán leglényegesebb az a törekvés, hogy a kutató „láthatóvá" és elismerté tegye munkáját, ezáltal növelje saját szakmai és anyagi megbecsülését, intézményének, országának hírnevét. 18 8 Hogy senki ne jusson érdemtelenül előnyökhöz, a tudományos kommunkálás rendszere önszervező, de nagyon szigorúan ellenőrzött társadalmi mechanizmust hozott létre. Lényege éppen az informcáió körforgása, áramlása. A kutató állandóan keresi a legfrissebb tudományos és műszaki információt, ugyanakkor saját vizsgálatainak eredményeképpen információt termel és azt igyekszik elterjeszteni. A terjesztés azonban önmagában még nem elegendő, nem hozza meg az elismerést, amint azt Manten nyíltan ki is mondja: „A tudományos információ publikálása nem azonos a kommunikálással". 18 9 Ehhez a tudományos eredménynek a kommunikálás szigorú önszervező szabályainak megfelelően mások által előbb „ellenőrzötté" kell válnia. Ami pedig a kutató eredetiségét illeti — a kommunikálást csak akkor követi számára elismerés, ha az prioritással párosul; azaz ő elismerten az első, aki az illető eredményt a hivatalos (formális), nyitott, ellenőrizhető, elismert csatornákon keresztül a nemzetközi tudományos közösség számára publikálja. A kutatási eredmények kommunkálásának alapvető jellemvonásai tehát (1) az ellenőrzöttség és elismertség, (2) a visszacsatolás, azaz a létrehozott információ „látható" kell legyen annak érdekében, hogy visszatáplálódjék és elősegítse az új információ létrehozását, továbbá (3) a nemzetköziség. Más szavakkal: ismeretlen,-rendszertelenül megjelenő, vagy a nemzetközi tudományos közösség nagyrésze által érthetetlen nyelven publikáló folyóiratban való közlés csupán a szerző közlési vágyának kielégítését, publikálást jelent, de kommunikálást nem. A publikálásnak és a kommunikálásnak van egy másik — a fent körvonalazottól — eltérő jellegű és célú köre is, amely nem nemzetközi közösségben bonyolódik, hanem lokális vagy regionális dimenziójú és ennek megfelelő célokat szolgál. Fontosságában ez szintén rendkívül jelentős. Jelen írásunk gondolatai és megállapításai e körre azonban csak kisebb mértékben vonatkoznak.
