Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)
I. BEVEZETÉS - 2. A tudománymetria eredményeinek rövid összefoglalása
A TUDOMÁNYMETRIA EREDM ÉNYEI 24 2. ábra. A tudományos termelékenység tipikus eloszlásai (J. Vlachy: Wissenschaft und Gesellschaft, Akademie Verlag, Berlin, 1974, Band 3, 140 old.) A jelen cikkben alkalmazott jelölés szerint I = n • k %-ában és p = i. 3, 1 a ~ - - Intézetek; I ~ -L - tudományos testületek; I - Pareto-törvény (vagyoneloszlás); 1 1 r a 5 - univerzális bibliográfiák és folyóiratok; i — technikai és orvosi folyóiratok P" p 25 minisztrációs eszközökkel, akkor valószínű, hogy a maradék produktivitásának eloszlási törvénye sértetlen maradhat. A Lotka-törvény az igen nagy termelékenységű kutatók esetén rendszerint eltéréseket mutat: vannak a törvényszerűnél lényegesen termelékenyebb kutatók, ami azzal magyarázható, hogy egy adott nagyobb számú közlemény, illetve eredmény elérése után már könnyebb újabb cikket írni, újabb eredményt elérni. Ugyanez vonatkozik az elismerésre is. Kimutatták, hogy a kiemelkedő (már neves) kutatók aránytalanul nagyobb elismerésben részesülnek tudományos teljesítményeikért, mint azok a kutatók, akik hasonló teljesítményt produkáltak, de viszonylag még ismeretlenek. E jelenséget, melynek okai rendkívül összetettek, Merton 4 4 „Máté-effektusnak" nevezi: „Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van" (Máté XXV, 29; Károli Gáspár fordítása). A tudomány mechanizmusának működése során tehát a munkaerő struktúráját elsősorban a Lotka-törvény elemzése adja meg a konkrét esetekben. Ez a törvényszerűség természetesen igen sokrétű hatásokat foglal magában, melyek további részletezésétől ehelyt el kell tekintenünk. Ami a bemenő információkat illeti, a törvényszerűség sokkal egyszerűbbnek látszik: az időtől, és így a rendelkezésre álló információ mennyiségétől függetlenül az újabb ismeretanyag előállításához szükséges információ nagyjából állandó: egy cikkben hivatkozott munkák száma átlagosan 15.*
