Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében

Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)

203 valamint le fektette, azon étszaka sem nem szopot, sem nem rit, hanem azon mély ál­mában viradot meg. Reggel midőn már fel ébredet volna a Tanú, a fürdőit meg készítet­te, hogy majd meg fürözti. Ki pólyázta és látta nagy rémüléssel, hogy az lábacskái öszve vannak fonva. Ezen dolog véget mingyárt Gyanakodtak Zainéra, mivel egyéb körülötte nem járt, és minek előtte keresztelni vitte volnais, az fürdőbül hogy ki vette, nem az szo­kott förösztő ruhában takarta, hanem fel fogta a Szuknyáját, és a Pendeliben takarta, holott a fürösztő ruhávalis kínálták. Ezekre való nézve mind noszogatták Zainét, hogy gyógyítaná meg, ha el rontotta, de semmi módon ki nem gyógyult belőle, hanem abban múlt ki a világbúi. Midőn pedig már Zainé Ernődre költözködött volna, ugyan ott Ernő­dön való mulatásának idejében a Tanú meg kereste. Áttányi Zayné lakó házában látván némely füveket csomóban kötve, azokbul egy keveset lopot, hogy talám fog használni az meg rontott gyermeknek, ha belüle fürdött csinálna. Csak hamar Átányra vetemedet Zainé, ahol öszve akadott a Tanúval, mingyárt szemére vetette, ha használtaké azok a füvek a kit tüle lopot. Mivel pedig az füvek el lopását a Tanúnál egyéb senki sem tudta, csudálkozott a Tanú, miképpen tudhatta meg Zainé, és innenis mingyárt gyanúságban esett. Decimaquinta testis Catarina Katai consors Andreae Galvács Átányiensis annorum circiter 28 jurata fassa est. Ennek előtte Négy Esztendővel Zainé a Tanúnak az Urát kérte, hogy tartaná ki a Télbűi két darab Marháját. De mivel idején korán Nagy Havak lettek, félvén magais a Tanú félje az Nagy Téltűi, fel nem válalta. Ezért megharagudván Zainé. Egykor a Tanú Háza előtt esett el menetele, az holott a Tanúnak ött esztendős Gyermecskéje az Ajtó előtt kivül lévén, azonnal mint ha le forrázták volna egészlen le esett lábárul. Mivel pedig minden gyanúságok Zainé ellen volt, azért, hogy a marháját a Tanú férje telelni nem fogadta, tanakodott az Urával a Tanú, hogy Zainét kellene ell hinnya, had kenegetné meg, talám használna valamit néki. Már akkor pedig az Gyer­mecske majd hat Hétig sinlődött azon Nyavalyában, és harmadik Héten el állott a sza­vais, mind addig még Zainé nem segített rajta. A mint hogy a Tanú elis ment Zainéhoz, kérvén őtett, hogy jönne el az fiacskáját kenni, ha Isten után valamit segíthetne. Melyre Zainé elis ment, és mingyárt az Házban lépvén mondotta, hogy jól van bizony az, hogy úgy esett. Az után a Tanútól kért egy kevés zsirt, hogy meg fogja véle kenni, melyre a Tanú mingyárt hozott. És midőn meg kente volna, az egész Hátán a gyermeknek a Hú­sától a Bőrit mind fel szedte. És ezen kenése után a Torkában háromszor be nyúlt az Újával. És más napra kelvén meg szólalt a gyermek, mingyárt enyi kért. így Zainé ke­nése után jobban lett a gyermek, és valamely üdőre kiis gyógyult Nyavalyájából. Jól lehet ugyan ennek előtteis minden gyanusága Zainéra volt a Tanúnak, de az után annyi­val inkáb erősítette gyanúságát, mivel oly bolondcság álapottal oly hirtelenséggel segített rajta. Decimasexta testis Sophia Máté consors Georgii Lukácsi Átányiensis annorum cir­citer 35 jurata fassa est. El mult Szent Ersébet Aszony Nap tájban mult Esztendeje, hogy a Tanú Zainétúl, (Csordás lévén az Ura a Tanúnak,) kérte a Búzát, mellyet szok­tak füzetni az Marha őrzésért. De Zainé Nagy Haraggal, Dúlva fúlva mondotta a Tanú­nak, hogy néki bizony nincsen, ha csak faluban nem mégyen kéregetni és úgy meg nem szerzi. De a Tanúis, (mivel az Urának más Pásztor társais volt, kivel osztozott a Búzával,)

Next

/
Oldalképek
Tartalom