Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Előszó
13 egykorú megítéléséhez. Fény derül ezekből a dokumentumokból arra a lényeges kérdésre, hogy miként látták a boszorkányokat a jogászok: a perekben eljáró bírák, ügyészek és védők, valamint a római katolikus egyház. A , JPraxis Criminalis" (büntető gyakorlat) című törvénykönyvből magyar fordításban közöljük a mágiára és a kínvallatásra vonatkozó fejezeteket. Azért tartjuk rendkívül fontosnak e részek közreadását, mivel a közölt perekben számtalanszor szerepel a rájuk való jogi hivatkozás, s csak ezek ismerete nyomán válik maradéktalanul világossá a boszorkányság vádjának mibenléte s annak egykorú emberi és jogi megítélése, illetve hogy mi is volt alapjában véve a kínvallatás, a tortura, mellyel a szerencsétlen vádlottakból vallomást kívántak minden áron kicsikarni. A Praxis Criminalis egy 1656-ban Ausztria számára szentesített törvénykönyv, melyet az 1728-29-es magyar országgyűlés ugyan törvényül el nem fogadott, mégis miután 1687-ben Kollonics bíboros esztergomi érsek azt latin nyelven Nagyszombatban kiadta, szentesítés nélkül)!) bűnvádi eljárásokban rendszeresen használták, 8 Huszty István a XVIII. század kimagasló hazai jogásza volt. Alapvető fontosságú latin nyelvű munkája: „Juris prudentia practica seu commentarius novus in Jus Hungaricum." (Gyakorlati jogtudomány, avagy új kommentár a magyar jogban.) Huszty mint ügyvéd és jogtanár éppen a vizsgálatunk alá vett kettős vármegye székhelyén, Egerben volt a püspöki jogi iskola professzora, valamint e vármegyék táblabírája is. E munkája hosszú időn át kézikönyvül szolgált a hazai joggyakorlatban: bíráknak, ügyészeknek és ügyvédeknek egyaránt. A jeles jogi mű először 1745-ben Budán jelent meg, s azt még további 7 kiadás követte.)!) Az utolsó 1795-ben Egerben került ki a sajtó alól. 9 Ennek a munkának is két fejezetét kapja magyar fordításban az olvasó, a kutató: a mágiáról és a kínvallatásról szólókat. A szóban forgó kettős vármegye az egri püspökséghez tartozott; s ezért magyar fordításban bemutatjuk az Egri Szertartáskönyvből (Rituale Agriense) az ördögűzés („exorcismus") teljes szövegét. Ennek alapján egyértelműen világossá válik, hogy az egyház — egyébként a protestánsok is! — a megszállottságot, az ördöngösséget félreérthetetlen határozottsággal az ördög, a gonosz lélek müvének tekintették, mely az illető testébe költözött, s így fejtette ki gonosz tetteit, mesterkedéseit. Az 1666. évi szertartáskönyvben helyet kapott exorcizmust iktattuk e kötetbe, de megállapítottuk, hogy az 1768. évi kiadásban szereplő ördögűző szertartás közel azonos e száz esztendővel korábbival. 1 0 Ezen egyházi szertartás a XIX. század elején kibocsátott szertartáskönyvben már nem szerepel. Ezzel kapcsolatban itt említem meg, hogy a vármegyei bíróság a XVIII. században nem csupán a feltárt boszorkányperek esetét, hanem a többi számottevő bűntettet is (gyilkosság, mérgezés, paráznaság, házasságtörés, bigámia, tolvajlás, rablás, gyújtogatás, stb.) az ördög müvének, incselkedésének, a gonosz lélek művének tulajdonította. 1 1 Végül Nagy Ferenc törökszentmiklósi plébános 1796-ból származó, katekizmusszerüen összeállított írását közöljük, melyből a boszorkányság, babonaság, varázslás, jövendölés XVIII. század végi értelmezését tudhatjuk meg.
