Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)
70 ágyábúl, mondotta: no hamar Üly fel, Üly fel. S asztis tudgya, S tapasztalta, hogj amidőn imádkozik mindenkor azon sz. nevezeteket 3 meg kell Pökdösni nékie, aztat Pedig Nylván vallya a fatens, hogj egy koron két fadgyú Gyertyáját meg égetvén azon Veres Margitnak, boszonkodott érette mondván: aha Vérszopó. S azon éjei az fatens lába szára igen meg dagadván, S amint azután is ki fakadott. S minden gyanúságát maj nap is reá neheztel hogj azon Veres Margit vesztette volna meg a fatens lábát. 2. Testis Nagj Szombati Imre praecedens Testis Maritus Annomm Circiter 30. Jurata examinata fatetur. Száma nélkül Hallotta a fatens, hog mind Kutya mind Macska módon éczakának idejin nyt 4 és mint ha valaki gyötrötte vólna, reszketett. Hallotta, Látta a fatens, másoktól is hallotta, jaj bizon nékem is meg vesztette a Tehenemet, de ki mondotta nem jut esziben a fatensnek, minthogy régen volt. 3. Testis Lukács Szabó János Juratus Civis Agriensis, Annorum Circiter 50. Vallya hogj egj alkalmatossággal, a midőn Kis Andrisné házában lakott Veres Margit, fényes nappal látta ezen fatens ednehányad magával az folyosótól hogj az ház tetejire Szállott az eleven tűz, mindhogy Pedig az Ház Teteje Rongyos Sindelű volt, azon tűz bé hullott az Pitvarban mingjárást az fatens szeme láttára azonnal hólt Szénné vált, S kezében vévén azon Szenet mind falhoz mind földhöz dörgölvén Semmit nem fogott mind természet szerént való hólt szén. S mondgya a fatens hog eg Ilonka nevü Szegény Aszony is ottan lévén Szedett fel azon szénbűi, és hogj talám még most is vólna körülötte azokbúl. Ezen kívül minden tellyes Gyanosága reája vagyon, hogj azon Veres Margit vesztette vólna meg az leánkája lábát, mely is mindez maj napig majd el szakadó félben vágjon. Ezért innen Próbállya, a mint egj iffiútúl tanítatott ezen mesterségre, hogj úgj mond, a kire gyanakszol, hogj ártott az leánkának, midőn nélküle elmegy az nyomára vigyáz reá és vesd reá a sz. kereszt jelit. Ezen tanúságot száma nélkül meg próbálta a fatens úgj történt valóságossan, mostis kész meg bizonyítani, meg köttetik Se ide Se tova nem mehet, úgj bömböl mind az Marha száma nélkül, Visza fordulván úgj Pökdösött a fatens Szemiben. Ezt nylván tudgya, S jelen vólt, látta a fatens, hogy Döbrőn ezen Veres Margitot az Hajdúk Vízre vetvén Semmi képpen le nem mehetett az Vízben. Sőtt az faluban hallotta az fatens, S látta is a Tüzet, no most égetik már Veres Margitot, de hogy őttet égették é avagy mást asztat nem tudgya bizonyossan, Hanem azután a falubéli emberektűi hallotta, a midőn nagj üdő múlva meg elé jöt Veres Margit, hogj mondották, meg itt jár S elé került Veres Margit hiszen meg égették a minap őtet. Mondgya a fatens, hogj Döbrőn lészen még ollyan ember az ki is fog emlékezni reája hogj őtet, nem mást égették és miként szabadult akkoron. Még aszt is tudgya, hogj éczakának idején hol Kutya, ha Macska módon nyij. 5 B. [1715. esztendő július hó 4. napján. Méltóságos és főtisztelendő monyorókeréki Erdődi Gábor Antal gróf egri püspök úriszékén nemzetes és vitézlő Tarródi István urnák, az említett püspök úr javai teljhatalmú prefektusának elnöklete alatt, Eger Püspöki város rendszerinti bírója és több szenátora előtt elintézett gonosztevők revisioja. Az általa űzött mágikus mesterkedés gyanújából bevádolt és néhány héten át töm-
