Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Függelék - Az ördögtől megszállottak exorcizálásáról, 1666
268 Az ördögtől háborgatottakat exorcizáló pap, vagy bárki más törvényes egyházi személy istenfélelemmel, tudással és romlatlan élettel felruházott legyen, aki nem a saját, hanem az isteni erényre támaszkodva, minden emberi kíváncsiságtól mentesen, az olyannyira jámbor munkát szeretetből álhatatosan és alázatosan végezze. Ez mindenekelőtt érett korúhoz illő, és nem csupán hivatalból, de kivált tisztelendő szokás jelentőségénél fogva is. Hogy tehát saját tisztében helyesen járjon el, tapasztalt szerzőktől sok más hasznos bizonyságot, — melyet ezen a helyen rövidség okából elhagyunk, — megismerés céljából tanulmányozzon át; kivált pedig ezen néhány leginkább szükségesre gondosan figyeljen. Először, ne higgye el könnyen, hogy valakit az ördög megszállott, hanem figyelje meg a jeleit, amelyekről a megszállott felismerhető, vagy hogy a fekete epe, vagy valaminő betegség munkálkodik-é. A megszálló ördög jelei pedig a következők: ismeretlen nyelven több szóval beszélni, vagy a beszédét megérteni, távollévőket vagy titkos dolgokat leleplezni, az emberek kora, vagy sorsa felől nyilatkozni, és más efféleségek, melyek, ha többnyire előfordulnak, nagyobb a bizonyság. Hogy ezt pedig jobban megismerje, egy vagy több exorcizmus után kérdezze ki a megszállottat: mit érzett lelkileg, vagy testileg? hogy megtudja ugyanis, mely szavai az ördögnek zavarnak leginkább, hogy azt ettől kezdve kivált az eszébe vésse és emlékezetébe idézze. Figyeljen arra, hogy milyen mesterkedéseket és csalásokat használnak az ördögök az exorcista rászedésére: ugyanis többnyire hamisan szoktak válaszolni, és magukat nehezen felfedni, hogy az elfáradt exorcista azzal felhagyjon, vagy pedig az ördögtől nyugtalanított nem látszik-e betegnek. Néha, miután megnyilatkoztak, elrejtőznek, és a testet minden nyugtalanítástól mintegy szabadon hagyják, úgyhogy a beteg magát mindentől megszabadultnak véli; de az exorcista ne hagyja abba, amíg nem látja a megszabadulás jeleit. Néha az ördögök is valaminő módon akadályozni tudják, hogy a beteg ne vesse alá magát az ördögűzésnek; vagy iparkodnak rászedni, hogy a betegsége természetes; olykor az ördögűzés közben elaltatják a beteget, és valaminő látomást mutatnak néki, elhitetve véle, hogy a beteg megszabadultnak lássék. Valamiképpen gonosztettet mutatnak neki [tudniillik a betegnek, S. I.]; de óvakodjék, nehogy e miatt mágusokhoz, vagy boszorkányokhoz, vagy másokhoz, mint az Egyház szolgáihoz meneküljön, vagy valaki babonasággal, avagy más csábító módon éljen vele. Néha-néha az ördög a beteget megnyugodni és a legszentebb oltáriszentséget magához venni engedi, hogy ezáltal eltávozottnak lássák. Tehát az ördögnek számtalan mesterkedése van az ember rászedésére, melyektől az exorcista óvakodjék tartózkodni, nehogy megcsalják. Ezért emlékezzél arra, hogy a mi Urunk mondotta: az ördögök fajtáit csakis imádság és böjt által lehet kiűzni: ez a két leghatalmasabb orvosság az isteni segedelem kieszközlésére, és az ördögök kiűzésére, a szentatyák példája nyomán, hogy rajta segíthessen, úgy általa, mint mások segítsége révén meggyógyuljon. Ha lehetséges, úgy templomban, vagy más vallásos és tisztességes helyen, a távoltartott sokaságtól elkülönítve történjék az ördöngös exorcizálása; de ha beteg, vagy nemes, vagy más tiszteletre méltó személy lenne, ez okból magánházban is lehet exorcizálni. Figyelmeztetni kell a megszállottat, ha elméje és teste ép, hogy imádkozzék Istenhez saját magáért, és böjtöljön, és gyakori szent gyónással és áldozással, a pap ítélete szerint, magát erősítse; és amíg exorcizál, addig a beteg magát szedje össze, és forduljon Istenhez, és szilárd hittel kívánjon magának teljes alázattal egészséget. És amikor hevesebben nyugtalankodik, békességes türelemmel tartsa, sohase kételkedjen Isten segítségében. Tartson a keze ügyében, vagy tekintete előtt egy feszületet. A Szentek illendően és biztonságosan összegyűjtött s beburkolt ereklyéit tisztelettel a megszállott mellére, vagy fejére helyezik; de óvakodjon attól, nehogy e szent dolgot illetlenül megérintsék, avagy azoknak az ördögtől semminémű sérelme ne történjen. Azonban a legszentebb oltáriszentséget a megszállott fejére, vagy más testrészére, a tiszteletlenség veszélye miatt, ne helyezze. Az exorcista ne csapöngjon bőbeszédűségbe, üres, avagy kíváncsi kérdezősködésekbe, kiváltképpen ne jövendőbeli és titokzatos dolgokba, az ő saját tisztéhez nem tartozókra; de parancsolja meg