Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében

Függelék - A mágiáról és a kínvallatásról Huszty István „A gyakorlati jogtudomány, avagy új kommentár a magyar jogban" című munkájában, 1758

263 megítélése szerint tartozik eldönteni. Akik ezt magukban semmiképpen sem tudják eldönteni, úgy együttesen vizsgálják ki. A biztos, hogy kétségtelen bizonyítékok többen együttesen összefüggenek és oly mértékben erősek, hogy a vádlottra csaknem rábizonyulnak, és mintegy puszta szilárd beismerő vallomásnak látszanak; egyedül is elégségesek arra, hogy a vádlottat kínvallatásnak vessék alá; egyébként is az illető vétkénél fogva próba révén vizsgáltassák ki. Én így ítélem meg a kérdést a peres eljárások gyakorlatából, melyet én a vármegyei ügyészi hivatalban 12 esztendőn át, az ügyvédi gyakorlatban pedig 15 éven át végeztem, leginkább pedig a vármegyei törvényszéken bőven megfigyelni lehet; és saját tudásom, megítélésem szerint is a közjó okából betartandónak vélem, hogy sem az ártatlanok megkínzására széles út ne nyíljon, sem pedig a bűnös büntetlen ne maradjon. Egyébként nehéz nekem nyomatékkal határozott szabályt felállítani, már csak az országban használatos különböző gyakorlat miatt is. 26. Hatodszor, mily mód és rend tartandó meg a kínvallatás alá kerülő vádlottal. Először is bevett szokás úgy eljárni, hogy a vádlottat korán reggel kínozzák meg, nehogy más időben tele gyomra felforduljon és hánnyon, mivel így vizsgálódni nem lehet; ha azonban a vádlott nem evett és nem ivott, makacsabb az igazság eltitkolásában, akkor tehát bizonnyal másik bírósági eljárást és még korábbi időben szoktak végezni. 27. Másodszor. A vádlott kínvallató eszközök nélkül, szóban hallgatandó ki, mellyel [tudniillik fenyegető szavaival, S. I.] vétke hathatósabb beismerésére ösztökélheti, hogy bűnét önként bevallja, ugyanis akkor a kínvallatásra nincs szükség, ha önkéntes vallomás révén az igazságot elmondja. 28. Harmadszor. Amennyiben több cinkos lenne, úgy először a leggyanúsabbat kell meggyötörni. 29. Negyedszer. Ha valamennyien egyaránt gyanúsak, azzal kell kezdeni, akit a legfélénkebbnek hiszünk, vagy fiatalabb korú, mivel könnyebb ilyenektől megtudni az igazságot, biztosabb a többivel folytatni; s ezért előbb a nő, mint a férfi vétessék kínvallatás alá, mivel az asszonyok érzékenyebbek és álhatatlanabbak: előbb a feleség, mint a férj, előbb a fiú, mint az apjakínzandó meg. 30. Ötödször. A bíró tartozik megállapítani a végrehajtás módját, és azt aszerint megszabni, hogy mennyit enged meg a személyek kora, neme, kondíciója, és oka szerint gyakrabban, végre ritkábban; egyiknél mérsékeltebben, másiknál erősebben járjon el a hóhér, hogy a megkínzás vagy ártatlanságot, vagy gyanút eredményezzen. 31. Hatodszor. A kihallgatásból s a vallomásból tűnjön ki, hogy a beismerés nem magából a kínvallatásból való, hanem annak abbahagyása utáni, és ezt fel kell jegyezni; ugyanis nem valószínű az, hogy a meggyötörtetés folyamán az igazságot el lehet mondani, és szokásosan azt idővel emlékezetébe vissza lehet idézni. 32. Hetedszer. A kihallgatás és a válasz részekből álló, tagolt legyen, azaz, hogy a félhez kérdést intézzenek és arra választ várjanak, és végre röviden, a teijengősséget mellőzve, ne legyen zavaros, hanem tisztázott és igaz. 33. A vizsgálat megegyező [azaz a tényeknek megfelelő, S.I.] legyen, hogy a tényről kétséges rész ne maradjon, melyet szükséges valamennyi bírónak vizsgálnia, hogy a bűn egyetlen lényegi körülményét elkövette-e, hogy életétől megfosztassék, vagy pedig a halálos bűn alól felszabaduljon.