Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)
202 el szülte azonnal a Padláson rettenetes nagy Zörgés támadott, annyira, hogy belső tapasztasi a Padlásnak derekasint hullott. Ez után az Ágyában, a mint a Tanú vallya, talám egy szál szalma sem volt, a mely nem rázódott volna, a minémü erővel rászták a Tanúval az ágyat, és egész gyerek ágyában mindétig illyetén dolgokkal csigázták, és egy egész holnapig semmit sem alhatott a Tanú. Ezen Cselekedetet pedig az körülötte lévő Aszonyok is minyájan látták és tapasztalták. Minden Gyanúságok pedig Zainéra volt azon okbúl, hogy két Bábája volt az Helységnek, és Zainét nem hitták, hanem a másikát hivatta a Tanú. És ugyan akkor midőn le akart feküdni, mind maga a Tanú, mind pedig körülötte lévő Aszonyok be hallották midőn Zainé mondotta volna valakinek a Tanú Ablakja alatt, hogy nem jó minden Aszonnyal jót tenni, értvén a Tanút, mert bal itilettel vannak az ember felől. Ezen szók után mingyárt történt az Ház Padlásán való Csatározás és dombolás, a mint fölül el beszéllette aTanu. Decimatertia testis Elisabetha Sáffrán consors Joannis Anga Átányiensis annorum circiter 38 jurata fassa est. Semmi Bizonyost a Tanú nem tud, Hanem valamely Sziráki Legény itt Átányon Zainéval gyógyitatta magát, de mivel semmi képpen sem használhatott néki, Egerben valamely orvoshoz fel vitette magát, és ugyan ott is gyógyitatott meg. Egykor a Tanú bizonyos dolgai véget bé ment Egerben azon Sziráki Legényhez, aki is nagyon pattogván Zainé ellen, beszéllette a Tanúnak, hogy az fejére memé tenni mind a két kézit, és reá esküdne, hogy sült Boszorkány. A mintis mingyárt tudakozta akkoriban sinlődő Fóra Andrást, ha meg gyógyult é már, Kire mondotta a Tanú, hogy még mostis sinlődne. Melyre azon Sziráki Legény: Mondgya meg kend néki, hogy csak jőjön be, mert bizony az a vén tűzre való rontotta megőtett, midőn én nála feküdtem, Gyógyitassa itten magát, Hanem látta és hallotta aszt a Tanú egykor Szabó Istvánnénál. való léttiben, hogy az Leánkája mellyet Zainé rontott, aki egy átallyában leg kissebbet sem hal, magátúl Beszédnek eredet, és ugy mutogatta, le feküdvén az földre, hogy Zainé, az a rosz Asszony rontotta meg őtett, ő csapta a földhöz, és azért ropognak a fülei. (A lap szélén más írással:) Authenticata confirmat addito: 1 2 Hogy hallotta Zainétúl magátúl mondani: Akkor lészen Szabó Istvánnénak Leánya jobban, mikor eő Menyecske lészen, pedig soha sem lesz, mivel öregh Aszón. Decimaquarta testis Elisabetha Somodi consors Demetrii Kakas Átányiensis annorum circiter 34 jurata fassa est. Ez előtt mind egy három esztendővel a Tanúnak Gyermecskéje születvén, minek előtte pedig még el nem hozta volna, a Tanúnak az Ura Miskolcz tájára Vásárra ment, és meg parancsolta, hogy ha el hozná, addig meg ne kereszteltesse, ha csak roszul nem lészen, méglen maga haza nem jönne, a mintugyis cselekedet. Mely üdő alatt Zainénak Bábasága üdeje már ki tölt, és az Ura haza érkezvén, mingyárt küldött Zainéért a Tanú, hogy jönne hozzája Komákat hinni, de Zainé nem akart menni, mondván: Hogy ki tölt volna már az üdeje; de a Tanú ismét hozzá küldött. Úgy második hívásra nagy Dümmögve, Dúlva fúlva elment, és nem azokat a Komákat kiket a Tanú akart volna, hanem Praedikátor Uramat feleségestül hivta Komáknak. Már meg keresztelvén, midőn haza akarta volna hozni a Templombúi a Gyermeket, csak közel az Templomhoz mintha meg botlott volna, úgy vágta az hóban, hogy szintúgy hemperget, a mely dologért Praedikátor Uram mégis szóllitotta. És valamint haza vitte, a szerint mingyárt el aludott. Dél után, estve felé lévén keresztelése, egész más Nap virattig
