Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások II.

XIV. Vallásos fohász, ima hivatkozás

418 XIII. A hideglelés nincs itthon. Ezután elmegy a beteggel egy keresztúthoz. Útközben a beteg imádkozik három Miatyánkot és három Üdvözlégyet. A keresztúton lyukat ásnak, a tojást beteszik, majd ezt mondja a gyógyító: Mindenható Isten és boldogságos szűz Mária, ki a kutak mélyében is megjelensz, vegyétek felét magatokhoz, mert nektek annyi hatalmatok van a földbe kergetni, mert az jobban elbírja a rázást, mint a szegény férfi /asszony, stb./ Ezután keresztet vetnek magukra, és hátranézés nélkül mennek haza. /h.n. / 85. Ficam gy. A kificamodott lábú ember vagy állat hajából vagy sörényéből levágnak egy csomót, s arra imádkoznak: Édös anyám, boldog ságos szűz, könyörögj a tö szent fijad, mönnyeji szent atyád, teljes Szentháromság égy Istenné, hogy könyörüljön ezön a szögény nyomorútton! /Szeged, Cso/ 86. Kígyómarás gy. Miatyánk. Oh, Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak Istene, ki nekünk is szövetség esünk vagy! Fordítsd a te szemedet erre a tüzes kígyó által megmart N. állatra. Te mondtad: Hívj segítségül engem a te nyomorúságod idején enyhítsd meg a szegény állat vívódását, kínjait. Téra, tera mára... Orsovárul Orsovára. Tiéd a menny. Ámen. 2-3-szor kell elmondani, úgy, hogy senki meg ne hallja. /Tiszabecs, Sza/ 87. Bármilyen betegség gy. A beteg sajátmaga mondja: Errül is gyüttem, arrul is gyüttem, de sehol föl nem találtalak. Addig mentem, mig a gecsemánéi kertbe föl nem értem. Láttam a napot felkelni, lemenni, láttam a holdat újulni, elmúlni, de hiába mentem akárhová, míg téged föl nem kerestelek