Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások II.

XIV. Vallásos fohász, ima hivatkozás

399 XIII. 12. "Rosszak" elhárítása A szülés utáni kilencedik napon napkelte előtt a temetői kereszt előtt, vagy a templomban /régebben a kereszt után/ háromszor elmondta az asszony: Avass ki engem, szűz Mária! Ezután már nem árthattak a "rosszak". /Szentmárton és Sasvárpuszták, So/ 13.1. "Sárgaság" gy. Kenyérlisztből sütött perecen háromszor átbújtatták a gyereket, majd a perecet a keresztűtra vitték; korán, míg a madár nem repüli át. A perecet a földre téve ezt mondták: Drága jó Istenem, add jobban a gyermekem! 13.2. "Ijedtség" gy. Nem egy, nem kettő, /Abaújdevecser, Ab/ /ötig vagy hatig/ A víz sarokba ontesekor: Szent Péter, szent Pál, add jobban a gyermekemet! /Tibolddaróc, Bo/ 14. "Szeplő" gy. Boldog ságos szűz Márija eidös anyám ezt a szeplöüt húzd le az öin mellemre! /Karád, So/ 15. Szívbaj gy. A monoki kálvária-bucsun ezt kellett imádkozni, a Jézus lábán lévő sebet csókolva: Jézus szent szivéből kifolyó vér, Gyógyítsd meg az én beteg szivemet! y "" y /Taktaharkány, Ze/ 16. Kenyérsütés Drága szent Antal, kenyerek szaporítója, szaporítsd meg a kenyeret! /Kaposvár, So/ 17. Új házba költözés A meszelés, seprés után körüljárják a házat, ezt mondva: Istenem, engedd, hogy e háznál sokkal nagyobb szerencsém legyen, mint a másiknál volt! /Tengelici hegy, Tc/ 18. Bűzavetés Vetés befejeztekor "a vetésre rámondták az áldást":