Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

28 típust legalább egy adat képviseljen. A cselekmény leírásának vagy említésének hiánya sokszor az eredeti közlőtől ered. A ráolvasás céljának, alkalmának megnevezésében igyekeztem a meglévő vagy kikövetkeztethető helyi terminust használni. Ilyenek leginkább a betegségek nevével kapcsolatban voltak megállapíthatók. Ezeket, valamint a történeti adatok eredeti terminusait idézőjelben közlöm. A szövegek kis részének származási helye nem volt pontosan megállapítható /pl. egy nagyobb tájegységről származó gyűjtés egyéb helymegjelölés nélküli publikációja esetén/. Ilyenkor a tájegység ill. megye neve szerepel helymegjelölésként. A valószínű, de nem biztos lelőhelyet kérdőjellel közlöm; pl.: /Kisújszállás, Szo ?/. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik saját gyűjtésű adataikat, kézirataikat rendelkezésemre bocsájtották, vagy publikált és levéltári adatokra hívták fel figyelmemet, így elsősorban a magyar ráolvasásokat a nyelvterület nagy részén céltudatosan gyűjtő Diószegi Vilmosnak, akinek halála előtt néhány évvel szándékában volt a ráolvasások rendszerező feldolgozása is; továbbá a szintén sok adalékkal szolgáló Grynaeus Tamásnak, Ujváry Lajosnak, Mándoky Lászlónak, Jankovics Józsefnek; de azoknak is, akik tíz-tizenöt, de akár csak egy-két szöveggel gazdagították az anyagot. E személyek gyűjtéseiből, levéltári kutatásaiból /és saját gyűjtéseimből/ származó anyagon kívül a kéziratos anyag három legnagyobb forráscsoportja: a Néprajzi Muzeum Ethnológiai Adattárában lévő, túlnyomóan századunk első feléből származó anyag; a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőívének különösen a szemen nőtt árpa gyógyításával kapcsolatos kérdésére kapott válaszai; továbbá a NKCs Folklór Osztályának országos gyűjtőhálózat közreműködésével kitöltött kérdőíves anyaga /Magyar Néphit Topográfia/. Szöveggyűjteményünk nem tekinthető lezártnak, hiszen már összeállítása óta is sok új adat gyűlt össze. A ráolvasá-