Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

16 A kijelent ő /állító és tagadó/ formá k /VI./ a mágikus funkciót nem közvetlenül fejezik ki. Mint személytelen, irá­nyulás nélküli szövegek nem utalnak A-nak B-re gyakorolt ha­tására, csak a "teljesülés" végeredményére. Ez mind logikai, mind grammatikai szinten többféleképpen történhet: például az óhajtott cél "kijelentése" vagy a jelenlegi állapot tagadása, meghazudtolása, stb. /'a betegség elmúlt/elmülik', 'a beteg­ség nincs', 'a betegség nem betegség', stb./. A ráolvasások egy része önállóan működik a mágia esz­közeként /ha társul is hozzá kísérőcselekmény/, más része csak cselemény-szöveg kapcsolatban létezik, a mágikus funkciót a cselekménnyel együtt kifejezve. A szöveg valamilyen módon utal a cselekményre: azt mágikus jelentéssel látja el, hiede­lemtartalmát világosabbá, konkrétabbá teszi. A cselekményre utaló szövegelemek a rítus /R/-eleme k; többtagú ráolvasások­ban R-tago k. A cselekményre utalás kijelentő /VIII./ ill. ké­rő-parancsoló formákban /II.1., IV.1./ egyaránt történhet. El­terjedt - a mágia általános gyakorlatába tartozó - eszköze a cselekmény mindennapi és mágikus jelentésére egyszerre utaló metafora /pl. "harmatszedés", "árpaaratás": VIII.1. 1-23, IX, X.l-10, VII.1. 54-60, stb./ alkalmazása. A fenti egyszerű formák, és a cselekményre utalás itt emiitett módszerei az alapjai a magasabb szervezettségű ráol­vasások párhuzamos szerkezeteinek: A legegyszerűbb felsoroló formák hasonló tartalmú ki­jelentések vagy kívánságok ismétlése által létrejövő gondolat­párhuzamos szerkezetek /I.l. 29-32, 1.2. 23-24, 1.2.26, II.1.95, II.2. 2-5, stb./. A felsorolás több összetett ráol­vasás-típus fontos szerkezeti eleme; a tisztán mágikus szöve­gekben általában "végtelen" /kötetlen számú/ ismétléssel /IX.14-19, XII.1-25, stb./, a vallásos tartalmú szövegekben gyakran hármas szerkezetekbe foglalva /hármas fohász, áldás,

Next

/
Oldalképek
Tartalom