Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.

Bevezető

13 ért kétirányú hatásaival is kapcsolatos, és a ráolvasások egyházi közvetítésű rétegének jelentőségére is utal. Másrészt egy kelet-európai, inkább szájhagyományozott, az elevenebb mágikus gyakorlathoz jobban kötődő, és egy közép-nyugat-európai, inkább Írásban hagyományozott kéziratos és nyomtatott varázskönyveket, receptkönyveket /a múltban a városi lakosság által is/ inkább használó "polgárosultabb" ráolvasásgyakorlat kettősségét jelzi. Az európai gyakorlathoz legtöbb szállal ráolvasásaink említett egyházi közvetítésű, a XVII-XVIII. századig nálunk is részben írásban hagyományozódó szöveganyaga kapcsolódik. A szövegek rendszerezésében a következő szempontokat vettem figyelembe: A ráolvasás a mágia szöveges eszköze; funkciója valaminek a befolyásolása, valamilyen konkrét, egyéni szükséglet által determinált cél elérése. Egy olyan A-*B viszony harmadik tényezője, ahol A hat B-re. A a ráolvasó személy, B lehet élőlény, tárgy, földöntúli hatalom, a megszemélyesített betegség, stb. Ezt az A-»-B viszonyt nevezem mágikus viszonyna

k, A-nak B-re gyakorolt hatását pedig mágikus funkcióna

k. A valódi ráolvasásoknak szövegében is kifejeződik a mágikus funkció; jelentésük 'valakivel/valamivel történjék valami'. Ráolvasásnak tekintek azonban - e szövegeken kívül is - minden olyan szöveget, amelyet ráolvasás-funkcióban használnak: tehát a mágia minden szöveges eszközét. Egyéb, a ráolvasástól teljesen idegen szövegfolklór-műfajok szövegeinek, szövegtöredékeinek alkalomszerű használata - vagy ráolvasásszövegekbe való beépítése - mellett elsősorban im

a, valamint vallásos áldá

s és átok szövegek szerepeltek ráolvasás-funkcióban, nemcsak a mai magyar ill. európai gyakorlatban, hanem a belátható múltban mindig, a természeti népek mágikus gyakorlatában is. A ráolvasás emlí-